Róma 8,31-39
TULAJDON FIA
A hatalmas biztosítékok láttán, amelyeket ez a fejezet, és valójában a teljes apostoli érvelés nyújtott, a hit tökéletes biztonságban nyugodhat Isten kegyelmes céljaiban. Ha Isten hangsúlyozottan "értünk" van, 31. v (lásd: Csia Lajos ford.), milyen ellenség győzedelmeskedhet ellenünk?
Azt tudni, hogy "Isten értünk van", nem csupán elmélet, mert Isten "tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta." A 3. versben azt olvassuk, hogy Isten tulajdon Fiát küldte el; itt a nagy célt olvassuk: "mindnyájunkért odaadta".
A szeretet első említése a Bibliában Ábrahámmal és Izsákkal kapcsolatos: "Fogd a fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot", 1Móz 22,2. Az 1Móz 22,16-nak egyértelmű visszhangját hallhatjuk mostani verseinkben: "nem tagadtad (kímélted) meg tőlem a fiadat". A Szentírás beszél más apákról is, akik elküldték szeretett fiukat olyan küldetésre, amely váratlanul veszedelmesnek bizonyult - gondolhatunk Jákóbra és Józsefre, valamint Jessére és Dávidra. De sohasem lehetett senkiről ennyire megfelelően leírni ezt, mint ahogyan a következő igehelyeken olvassuk: "az én szeretett Fiam", Mt 3,17, "szeretett fia", Mk 12,6, vagy "szeretett Fiának", Kol 1,13.
A "tulajdon Fia" kifejezés bizonyára kellőképpen kifejezi az Atya felbecsülhetetlen ajándékának elsöprő erejét és felmérhetetlen árát. Az, hogy "mindnyájunkért odaadta", Isten szuverenitását juttatja eszünkbe a Golgotával kapcsolatban. Sohasem juttathatták volna oda az emberek, ha Isten nem engedte volna meg, Jn 19,11.
Micsoda drága dolgokat foglal ez magában! Emlékeztet bennünket a hatalmas árra, amellyel Isten megvásárolta népét; "amelyet tulajdon vérével szerzett", Csel 20,28. A 32. vers második része biztosít bennünket, hogy Isten minden kisebb ajándéka beleértendő a nagyobbakba. Isten minden gazdagsága biztosítva van számunkra mind most, mind a jövőben. Végül sohase kételkedjünk Isten bölcsességében és szeretetében. Tanuljuk meg értékelni az élet tapasztalatait Isten irántunk megnyilvánuló szeretete hatalmas bizonyítékának fényében - annak a szeretetnek a világosságában, amelytől, ahogyan a 39. vers mondja, semmilyen hatalom nem szakíthat el bennünket. Még egyszer, a Rómaiakhoz írt levél fő szakaszának csúcspontján a hangsúly Isten felülmúlhatatlan szeretetén van; vö. Róm 5,5.
H. Bonar méltóságteljes szavai szerint: "nem kímélte Fiát; ez az, ami elcsendesít minden megnövekvő félelmet; ez az, ami eltünteti a súlyos gondolatokat, nem kímélte Fiát".
Róm. 8.31-39 Mit mondjunk tehát erre? Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? Aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít. Ki ítélne kárhozatra? A meghalt, sőt feltámadt Jézus Krisztus, aki az Isten jobbján van, és esedezik is értünk? Ki választana el minket a Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? Hiszen meg van írva: „Teérted gyilkolnak minket nap mint nap, annyira becsülnek, mint vágójuhokat.” De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.