Galata 3,15-18
ÁBRAHÁM UTÓDA (MAGVA)
Az Úr Jézus Krisztus áll minden prófécia fókuszában, és Ő az egész történelem középpontja. Ő az, akiért minden dolog teremtetett, Kol 1,16. Őbenne lesz minden teljes, Ef 1,10. Sohasem beszélhetünk Krisztusról és valami másról. Nincs olyan, hogy Krisztus és a törvény, vagy Krisztus és a (hús)test, hanem Krisztus és Ő egyedül. Őbenne van az üdvösség, Őt ragadjuk meg hit által, és semmi másra nincs szükségünk. Ahogyan a híres régi szólás mondja: "Krisztus enyém; mi többet akarnék?".
Az Éden kertjében hallottunk az asszony "magváról", aki a kígyó fejére fog taposni, 1Móz 3,15. Aztán jött az Ábrahámnak ígért mag, aki szembe került a (hús)test cselekedetei által létrehozott maggal, mert Izsákban volt a szövetség megkötve, 1Móz 17,21. A magról később kiderült, hogy Júdától fog származni, abból a törzsből, amelytől nem távozik el a királyi pálca, 1Móz 49,10. Ez sok évvel később még tovább szűkült "a Dávid fiára", 2Sám 7,12. Ézsaiás azt jövendölte, hogy a megígért fiú szűztől fog születni, és Immánuel lesz a neve - Velünk az Isten, Ézs 7,14. Az "asszony magva" nem lehetett Ábel, Izsák, Salamon, vagy bármely más híres ősatya, vagy nagyúr. Mindezekben az ígéretekben csak egyetlen személy volt mindig Isten szeme előtt, mégpedig szeretett Fia.
Aztán egy napon egy angyal jött Máriához, egy szűzhöz, aki el volt jegyezve Józseffel, és bejelentette, hogy ő lesz az anyja annak, akit Dávid Fiának és Isten Fiának fognak nevezni, Lk 1,31-35. Máté evangéliuma azzal kezdődik, hogy elmondja nekünk, hogy írása a Messiásról, a Dávid Fiáról, az Ábrahám fiáról szól. A megígért Messiás eljött, és Őbenne fognak beteljesedni az Ószövetség ígéretei és előképei. Ő Ábrahám magva, akiben a Föld minden nemzete meg fog áldatni, 1Móz 22,18. Mindez meg is valósult, mert Ábrahám hitt Istennek, és így engedelmeskedett Isten szavának.
A (hús)test cselekedeteit, vagy a törvény cselekedeteit hozzáadni Istennek ehhez az ígéretéhez, meggyalázása az ajándéknak, amely hit által, és egyedül hit által nyerhető el. Sohase veszítsük szem elől Krisztus központi voltát, felsőbbrendűségét és kizárólagosságát imádatunkban, vagy érte végzett szolgálatunkban.
Gal. 3.15-18 Atyámfiai! ember szerint szólok. Lám az embernek megerősített testámentomát senki erőtelenné nem teszi, sem ahhoz hozzá nem ád. Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak és az ő magvának. Nem mondja: És a magvaknak, mint sokról; hanem mint egyről. És a te magodnak, a ki a Krisztus. Ezt mondom pedig, hogy a kötést, melyet Isten először megerősített a Krisztusra nézve, a négyszázharmincz esztendő multán keletkezett törvény nem teszi erőtelenné, hogy megsemmisítse az ígéretet. Mert ha törvényből van az örökség, akkor többé nem ígéretből; Ábrahámnak pedig ígéret által ajándékozta azt az Isten.