Efezus 2,13-18
BÉKESSÉGÜNK
A felfuvalkodottság egyike a legmélyebben gyökerező bűneinknek. Lucifer gőgje miatt vettetett le, Ézs 14,12-15. A felfuvalkodottság egyik legalattomosabb megnyilvánulása az, amikor valamiben jobbnak látjuk magunkat. Ez észrevehető, amikor lenézünk másokat különböző szociális-gazdasági osztályokból, vagy kisebb műveltségű színvonalúakat, vagy amikor úgy látjuk, hogy bizonyos fajok felsőbbrendűek másoknál.
A zsidók elbízták magukat Istentől kapott vallásuk miatt, mert bizonyos mértékig maguknak igényelték Istent a kijelentések miatt, amelyeket kaptak, valamint a szövetségek miatt, amelyeknek, mint nemzet, részesei voltak. Pál egyetért abban, hogy vannak előnyeik, Róm 3,1-2. Ők bizony kiváltságos nemzet, Róm 9,4-5. Minden más nemzet (pogányok) kívül van ezeken a kiváltságokon. Mivel a zsidók elbízták magukat azokban a kiváltságokban, az elkülönülés fala épült fel zsidók és pogányok között. Hogyan lehetett ezt a falat ledönteni?
Az Ef 2 mutatja be, hogy miközben van különbség a 11-12. vers szerint, erkölcsileg mind a zsidók, mind a pogányok ugyanabban a helyzetben vannak. A 2. versben használt többes szám második személy a pogányokra vonatkozik, a 3. versben lévő "mi is" kifejezés pedig a zsidókra. Mind a zsidók, mind a pogányok az engedetlenségnek ugyanabban a szellemében jártak, és így "harag gyermekei" voltak.
Csak egyetlen út van, amelyen mind a zsidók, a közel lévők, mind a pogányok, a távol lévők közel jöhettek Istenhez, és ez a Krisztus vére által van. Mindenkinek, akár zsidó, akár pogány, hittel kell jönnie a kereszt lábához, ahol minden ember egy szinten van "mert mindnyájan vétkeztek és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül, Róm 3,23. Az Úr Jézust befogadva "új teremtés" lettünk Őbenne, vagy, ahogyan szövegünk mondja: "hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában", 15. v.
Krisztusban most már minden megkülönböztetés eltűnt. Krisztusban egy Test vagyunk, ahol nincs zsidó, sem pogány, sem férfi és nő, gazdag, vagy szegény. Egy nyájjá lettünk minden kultúrából, törzsből és fajból. Egy vagyunk, mert Ő a mi békességünk. Minden hozzá kapcsolódik és egymáshoz. Egy Test, egy Gyülekezet létezik, és mindenki egyenlőképpen közeledhet az Atyához az egy Szellem által. Amit Ő összekötött, ne válasszuk szét!
Ef. 2.13-18 Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor „távol” voltatok, „közel” kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és „békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek”. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
Ef 2. 2 melyekben jártatok egykor e világnak megfelelően a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, amely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik.
Ef 2. 3 Egykor mi mindnyájan ezek között forgolódtunk, követve testünk kívánságait, cselekedve a test és a gondolatok akaratát, és természet szerint a harag fiai voltunk, mint mások is.