Zsidók 3,1-2
APOSTOL
Ezek a versek helyzetünkre emlékeztetnek bennünket. "Szent testvérek" vagyunk. "Szentek" abban az értelemben, hogy el vagyunk híva és különítve Isten tetszésére. "Testvérek", mert bekerültünk Isten családjába. Emlékeznünk kell kilátásunkra is. "Mennyei elhívás részesei" vagyunk. Dicsőségre vagyunk elkötelezve. Ezek a bámulatos tények remegtessék meg a szívünket!
Az író arra a pontra hozott bennünket, ahol most "figyelnünk" kell. A gondolat az, hogy "alaposan fontolgassuk, hogy teljesebb ismeretre jussunk". Vajon ez volt a zsoltáríró elméjében, amikor gondolatai sorának végére jutott, és hozzátette, hogy "szela"? Jó, ha időt szakítunk elfoglalt életünk hajszájából, szünetet tartunk, és elgondolkozunk azon, amit Istenünk tett értünk. Ennek az elmélkedésnek az értéke az, hogy teljesebb ismeretre juttat.
Miről elmélkedjünk? "Krisztus Jézusról." Nem lehet magasztosabb témája gondos elmélkedésünknek, mint az Úr Jézus Krisztus. Most kettős címben jelent meg nekünk. "Hitvallásunk apostola és főpapja." Mint Főpap, képvisel bennünket Isten előtt. Mint Apostol, Istent képviseli előttünk. Mint Főpap, közel áll Istenhez. Mint Apostol, közel áll az emberekhez.
Minthogy már szemléltük Őt Főpapként, szemléljük most Apostolként. Az "apostol" azt jelenti, hogy "küldött". Ha úgy gondolkodunk róla, mint Főpapról, beszél nekünk jelenlegi munkájáról, "Apostol" címe pedig múltbeli munkájára emlékeztet bennünket. Földi küldetésének célja volt, ahogyan János írásai hangsúlyozzák. Emlékeztet bennünket, hogy "az Atya elküldte a Fiát a világ üdvözítőjéül", 1Jn 4,14. Evangéliumában János mintegy huszonhatszor mutatja be úgy az Üdvözítőt, mint akit az Atya "küldött". Mint Apostol, a küldött, kijelentette az Atyát a szükségben levő emberiségnek. Ő mondhatta, hogy "aki engem látott, látta az Atyát", Jn 14,9. Szavai, tettei és cselekedetei, valóságos jelenléte Istent hozta az emberekhez. Azért jött, hogy teljesítse az Atya akaratát, és ennek célja sohasem volt kérdéses. De a nagy Apostol, a Küldött, saját apostolait küldte tovább. "Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket", Jn 20,21. Mi lehet, hogy nem vagyunk apostolok, de "az Apostolról", a Küldöttről elmélkedve nem mondhatjuk-e: "Itt vagyok; engem küldj"? Ézs 6,8.
Zsid. 3.1-2 Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra, A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.