Skip to main content

05.11 Tagadja meg magát

Dátum: 
2018.05.11

...te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, nagy a szereteted... (Jón 4,2)

Jónás prédikálására Ninive megtért, Isten pedig nem hajtotta végre a kilátásba helyezett ítéletet. Jónás emiatt nagyon megharagudott. Mindenki örül Isten megbocsátó kegyelmének, még az angyalok is a mennyben, csak Jónás háborog, és fenti igénket nem hálával emlegeti, hanem szemrehányást tesz Istennek azért, hogy ő ilyen.

Miért? Mert Jónás megtért ugyan az engedetlenségéből, és elment Ninivébe, de a természete nem változott meg. A neveltetéséből az következik, hogy gyűlöli Ninivét. Az elvei, a maga igaza még mindig elválasztják őt Istentől. Márpedig Isten kezében csak az használható, aki nemcsak egy-egy bűnét hagyja el, hanem új természetet, új szívet is kap.

Sok hívő ember elakad ezen a ponton. Van már közösségük Istennel, kaptak bocsánatot sok bűnükre, de amíg minden tulajdonságukat, az erényeiket is, az elveiket, az igazukat nem teszik oda Isten ítélete alá, nem lesznek örvendező, felszabadult, Istennel mindenben egyetértő emberek, hanem csak duzzogó, ítélkező, keserű keresztények.

Jézus Krisztus ezt mondta: „Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát" (Mt 16,24). Tehát nemcsak a rossz tulajdonságait, hanem önmagát, az egész Isten nélküli természetét, mert enélkül a szíve még nem lesz az Úré. Lehet, hogy már hisz, de a kínosan precíz vagy bosszantóan rendetlen, indulatos vagy félénk természete akadályozza a szolgálatban. Mint Jónást is.

Ezért Jézus húsvét után Pétertől csak ezt kérdezte: Szeretsz-e engem? Mert ha a szíve egészen az Úré, ha szereti őt teljes szívéből és lelkéből, akkor lesz a szolgálata erőteljes, örömteli, akkor nem vád, hanem magasztalás lesz az ajkán: te kegyelmes és irgalmas Isten vagy.

Mit őrzök még a régi természetemből, esetleg keresztény mázzal bevonva?