Ámósz így szólt: Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! - mondta az Úr. (Ám 7,2-3)
Az angyal így szólt Józsefhez: "Mária fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert õ szabadítja meg népét bûneibõl." (Mt 1,21)
Nem jött még el az én órám. (János 2,4)
Többször is mondtál ehhez hasonlót. Valahányszor az evangéliumok írásában errõl olvasok, mindig valami élettitkot sejtek meg mögötte, melyet szeretnék megérteni.
Te a mennyei Atya akaratának óramutatóit mindig világosan láttad. Tudtad, mikor kell csöndben, türelemmel várnod, mikor kell indulnod, mikor cselekedned és mikor kell a keresztet fölvállalnod. Így élted azt a tökéletes emberi életet, melyben Atyádnak gyönyörûsége telt.
Nem így vagyok én. Nem figyelek gondosan mennyei Atyám óráinak mutatóira. Életem legtöbb baját ez okozta. Ha figyeltem is, türelmetlenségemben nem tudtam megvárni az óraütést, hanem Isten beleegyezése nélkül indultam el.
Írd bele életembe a Te példádat, és taníts azt követnem. Ne akarjak valamit korábban elérni, mint ahogyan Istennek tetszik azt megadni nekem.
És még ennél is jobban kérek egy dolgot: ne engedd elmulasztanom azt az órát, amelyet Istenem tudomásomra ad. Olyan borzasztó volna örök gyötrõdéssel arra ébrednem: elkéstem!