Nincs olyan kõszikla, mint a mi Istenünk. (1Sám 2,2)
Erõs bátorításunk van nekünk: lelkünknek biztos és erõs horgonya, Jézus. (Zsid 6,18-19)
Mindenség Ura és Istene, vezess a te utadon, hogy ne tévedjek el, hanem az életem célját elérjem!
From Clipboard„Magasztallak, Uram, mert megmentettél. Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon. Uram, Istenem, hozzád kiáltottam, és meggyógyítottál engem. Uram, kihoztál engem a holtak hazájából, életben tartottál, nem roskadtam a sírba. Zengjetek az Úrnak, ti hívei, magasztaljátok szent nevét! Mert csak egy pillanatig tart haragja, de egész életen át a kegyelme. Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás. Míg jó dolgom volt, azt gondoltam: Nem tántorodom meg soha. Uram, kegyelmedből hatalmas hegyre állítottál. De ha elrejtetted orcádat, én megrettentem. Hozzád kiáltok, Uram! Így esedezem az Úrhoz: Mit használ neked a vérem, ha leszállok a sírgödörbe? Hálát ad-e neked, aki porrá lett, hirdeti-e hűségedet? Hallgass meg, Uram, kegyelmesen, légy segítségemre, Uram! Gyászomat örömre fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, és örömbe öltöztettél. Ezért szüntelen zeng neked a szívem, örökké magasztallak, Uram, Istenem! ” (Zsolt. 30.2-13 )
Az Úr pedig elõttük ment nappal felhõoszlopban, hogy vezesse õket az úton, éjjel tûzoszlopban, hogy világítson nekik. (2Móz 13,21)
Tengerpartokon és távoli szigeteken, a világ különbözõ pontján magasodnak világítótornyok, amelyek a végeláthatatlan és veszélyeket rejtõ nagy kékségben biztos pontként szüntelenül jelzik a helyes irányt. A hajósoknak rengeteg modern berendezés áll a rendelkezésükre, hogy meg tudják határozni a pontos helyzetüket, de ezeket a világítótornyokat mégsem zárták be, mert a készülékek meghibásodhatnak és tönkre mehetnek, és akkor az utat mutató fény nélkül könnyen elveszhetne az ember a tengeren.
Az elveszettség állapota mindenkiben aggodalmat és félelmet ébreszt. A legrémisztõbb érzés, ha életünket érezzük elveszettnek, mert nem találjuk a kiutat a problémáinkból. Ettõl az elveszettségtõl szabadít meg bennünket Isten. Ahogyan népét vezette negyven éven át a pusztában hol felhõoszlop, hol pedig tûzoszlop formájában, úgy bennünket sem hagy magunkra. Õ életünk minden pillanatában velünk van és a világ Világosságát küldte el, hogy az õ útján, a számunkra is helyes úton járjunk, és ne tévedjünk el. A világ Világosságának fénye felénk is ragyog, ha õt követjük, nem veszhetünk el. Isten szeretetének fényével vezet bennünket.
Isten jóságos és igazságos, a tévelygõknek megmutatja a helyes utat. Magához vonja szívüket, irgalommal befogadja õket. Az ínségben lévõknek világosságot gyújt, hogy ne tévesszék el az utat. A gyengéket megsegíti, ha nála keresnek vigaszt. (M. Jorissen)
Istenem, köszönöm, hogy szüntelenül azon munkálkodsz, hogy az életem ne céltalan bolyongás, hanem egy biztos cél felé vezetõ vándorút legyen. Te vezetsz ezen az úton, de én mégis olyan gyakran eltévedek. Segíts, kérlek, mindig visszatalálnom a te utadra, hogy amikor véget ér az utam, megérkezzek hozzád! Ámen.