A szeleket tette követeivé, a lángoló tüzet szolgájává. (Zsolt 104,4)
Isten mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik, hogy dicsõségének magasztalására legyünk. (Ef 1,11-12)
Mindenható mennyei Atyám, formálj engem és alakíts, hogy tetszésedre lehessek. A magam erejébõl nem változhatok, csak akaratod által!
Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? (Mk 8,36)
Megdöbbentõ szavak. Jézus sokaság elõtt mondja ki õket, beszélvén arról, mit jelent õt követni. Világosan beszél, mégis nehéz megérteni. Egyszerûen hangzik, miközben a legnehezebb megcselekedni mindezt: aki meg akarja menteni életét, az elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem és az evangéliumért, megmenti azt.
Hogyan nyerem meg a világot? Hogyan mentem meg az életemet? Ha igent bólintok, mikor nemet kellene, hiszen így kényelmesebb; így békén hagynak; így nem lógok ki a sorból; így olvadhatok bele a tömegbe, mely nem kíván Megváltót. Hogy zajlik mindez? Tudom én õt követni, amint kívánja? Hát fel tudom én venni egyedül keresztemet? Hát, meg tudom magam tagadni?
Krisztus a legnagyobb mûvész, aki emberi lelkeket alakít. (Vincent van Gogh)
Uram, Krisztusom, te vagy az egyedüli, aki segíthet, hogy ne a világnak akarjunk tetszeni, s táncolni, amint az ütemet diktálja. Alakíts és formálj minket, hogy el ne vesszünk, hanem éljünk! Nézd el nekünk, ha sokszor inkább megkímélnénk magunkat a formálódás okozta fájdalmaktól. Kevés bennünk az akarat. Kényelmesebb nekünk, ha a világ elfogad, és nem idegenként néz ránk. Pedig te követésre hívsz. Keresztvitelre. Életre. Nekünk élet kell. Ámen.