Skip to main content

Az Ige a mi gyertyánk

Örvendez szívem az Úrban. (1Sám 2,1)

Fülöp megkeresztelte az udvari fõembert. Amikor kijöttek a vízbõl, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta õt többé az udvari fõember, de örvendezve haladt tovább az útján. (ApCsel 8,38-39)

Az Úr szeretetével tele van a föld. (Zsolt 33,5)
Krisztus mondja: "Én vagyok a jó pásztor. Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem õket, õk pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik." (Jn 10,11.27-28)

 


Úr Jézus Krisztus! Nyisd meg a szemünk, hogy lássuk a te világosságodat!
Mint a ma született csecsemõk, az igének tiszta tejét kívánjátok,
hogy azon növekedjetek az üdvösségre!
Nyugodj meg, ó én lelkem, mert jót tett veled az Úr!
Megmentettél engem a haláltól, szemem a könnyhullatástól,
lábam az elbukástól.
Az Úr színe elõtt járhatok az élõknek földjén.
Mivel fizessek az Úrnak a sok jóért, amit énvelem tett?
A szabadulásért fölemelem a poharat,
és az Úr nevét hirdetem.
Hálával áldozok tenéked,
és az Úr nevét hirdetem.
Az Úrnak tett fogadásaimat megadom,
az õ egész népe elõtt,
az Úr házának udvaraiban,
tebenned, Jeruzsálem! Halleluja!
Dicsõség az Atyának, a Fiúnak
és a Szentléleknek,
miképpen volt kezdetben, most és mindenkor,
és mindörökkön-örökké. Ámen.
          Mint a ma született csecsemõk, az igének tiszta tejét kívánjátok, hogy azon növekedjetek az üdvösségre! (Zsolt 116)

Jézus ezt mondta nekik: "Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé az élet világossága." (Jn 8,12)


Egy történet jól megmutatja ennek az igének a mélységét: A keresztes hadjáratok során egy kiváló hadvezér nagyon magabiztosan vezette seregét. Dicsérte katonáit, gyõzelmeirõl éjszakákat tudott mesélni. Egy udvari bolond is velük tartott, õ szórakoztatta a fáradt katonákat. Õ is hallotta a hadvezért estérõl estére, s egy alkalommal próba elé állította. Azt mondta, hogy a sikerek ellenére csak akkor hõs, ha egy gyertya lángjára képes vigyázni, míg haza nem ér szülõföldjére. A tapasztalt hadvezér igazán könnyûnek találta a feladatot, örömest vállalta.

Csatáik végeztével hazaindultak. A gyertya fellobbant, s kezdetét vette a nagy próba. Jöttek útonállók, rablóbandák, csavargók, tomboló szélviharok, esõs napok. A hadvezér egyik kezében a gyertya, másikban a kard. A magasztos célok, feladatok után ezért a "semmiért" az életét kockáztatta. A gyertyára figyelt, a lángért harcolt, fáradozott. S megtört a gõgje. Egy egészen más ember érkezett vissza hazájába.

Az Ige a mi gyertyánk, s a hitünk a láng. Az Úr Jézus Krisztus, aki lángra lobbanthatja. Nekünk van gyertyánk? S ha már van, ég-e? Úgy küzdünk-e az életben, hogy az Igét fontosabbnak tartjuk magunknál? Ha Jézusra figyelünk, átértékelõdik az életünk. Ami eddig fontos volt, és harcoltunk is érte, az értéktelenné válik, s Jézus értékrendszere lesz a miénk. Azt elhagyjuk, amit õ elhagyott, és amit fontosnak tartott, az nekünk is fontossá válik.

Uram, add nekem a szeretetet: vezessen az úton,
a hitet, hogy lábam ne inogjon,
a reményt, hogy csalódás ne érjen,
és szívemben a te tüzed égjen!
Ne engedd, hogy lángom ellobbanjon,
Amíg olajlámpásodat tartom!
(Amy Carmichael, indiai misszionáriusnõ)

Mennyei Atyánk! Köszönjük neked Fiadat, a mi fényünket. Add, hogy lángoljunk a te ügyedért! Ámen.