Ó, Uram, figyelmezz könyörgő szavamra, mert csak te segíthetsz rajtam!
Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és megmentőm.
Isten az én kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől. Körülvettek a halál kötelei, pusztító áradat rettent engem. A sír kötelei fonódtak rám, a halál csapdái rettentettek engem. Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez. Meghallotta szavamat templomában, kiáltásom a fülébe jutott. Lenyúlt a magasból és felvett engem, a nagy vizekből kivont engem. Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem. Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék szabadító Istenem! Ezért magasztallak, Uram a népek között, zsoltárt éneklek nevednek.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.
Szeretlek Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és megmentőm. (Zsolt 18)
Odament hozzá egy leprás. Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: "Akarom, tisztulj meg!" (Mk 1,40-41)
Egyedül vagyok. Nincs, aki segítene. Egyedül maradtam gondolataimmal, betegségeimmel, vétkeimmel, lelkiismeretemmel. Ki lenne az, aki megállna és meghallgatna? Ki lenne az, aki kiszabadítana vétkeim körforgásából? Csak jönnek-mennek az emberek, de a gyógyírt egyik sem hozta el beteg testemnek-lelkemnek. Míg egy napon megtalált egy szempár. A könyörület nézett velem farkasszemet. Láttam magam tisztán, egészen. Felragyogott előttem hőn óhajtott egészséges képem. Testem, lelkem szomjúhozva kapkodott e Megmentő felé. Kitárt karokkal ragadtam meg ezt az utolsó lehetőséget. Minden reményemet belé vetettem, hogy életem ismét értelmet nyerhessen. Utolsó mentsváramat láttam benne. Ő megszánt, kezét kinyújtva megérintette testemet-lelkemet, hogy ismét egészségessé válhassak. Testvér, e gyógyító tekintet téged is megtalálhat. Ha találkozol vele, kezét soha el ne engedd. Ő az igazi Gyógyító, akire lelked oly régóta vágyott. Enyhíti fájdalmad, és segít, hogy megtaláld igazi valódat.
Aki a csillagok számát ismeri, és nevükön szólítja, ígérete szerint bekötözi a vérző sebet és meggyógyítja a megtört szívet. (C. H. Spurgeon)
Megelégszem sorsommal, amit szerető Istenem juttat nekem. Nem kell a gazdagság bősége. Megköszönöm a kis adományokat is, hisz arra sem vagyok méltó. Bizony az Úristen semmivel sem tartozik nekem, és ha ad is valamit, azzal szeretetét mutatja meg irántam. Rászolgálni semmire sem tudok, hiszen amit teszek, az csupán kötelességem. Még ha oly jónak is látszik cselekedetem, semmi igazat nem művelek. Az ember olyan türelmetlen, olyan hamar elszomorodik, hogyha a szerető Isten nem ajándékozza meg túláradóan. Nem táplált és öltöztetett-e bennünket oly sokáig ingyen? És nem akar-e majdan dicsőségébe felemelni? Elég nekem, ha nem kell éhesen nyugovóra térnem. (Bach: 84. kantáta, 1-2. tétel)
Uram, én is előtted térdelek. Nincs más lehetőségem, csak te segíthetsz nekem. Felém közeledvén megláttam benned a Gyógyítót, a Szabadítót. Csak ennyit mondtál: "Akarom!". E szó, mennyei ige, felszabadító erő. Drága Jézus, e felszabadított létet soha nem tudom eléggé megköszönni néked. Ámen.