Skip to main content

Most , a legalkalmasabb

Elküldött engem az Úr, hogy hamu helyett fejdíszt adjak Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. (Ézs 61,1.3)
Krisztus mondja: "Ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a szívetek, és örömötöket senki sem veheti el tõletek." (Jn 16,22)

Ti nem azt mondjátok-é, hogy még négy hónap, és eljön az aratás? Ímé! Mondom néktek: emeljétek föl szemeteket és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra!
János 4,35

Tanítványaid emberek voltak, mint én és társaim. Velük együtt mi is hisszük evangéliumod diadalát, de valahol a messze jövendõben. "Négy hónap" - vagy négy évszázad múlva. Álomvilágban élünk, és mellettünk elepedhet házastársunk vagy a gyermekünk. Országos ébredésért könyörgünk, de a saját gyülekezetünket elhanyagoljuk.
A mulandóság fia, legszívesebben a "majd"-ra esküszik.
Milyen más vagy Te! Te vagy az igaz ember! Tisztán láttad Isten szeretetének végsõ diadalát. De észrevetted az elõtted álló szegény asszony lelki szomjúságát is. A világ misszionálására készítetted elõ tanítványaidat, de ebben a pillanatban is kész vagy megszólaltatni az elõtted levõ pogány faluban a szabadulás örömhírét.
Te a jövõ korlátlan hatalmú Ura, a "most"-ban éltél.

Uram! Én nem kívánok olyan maradni, amilyen vagyok. Szeretnék nagyon hozzád hasonlítani.