Skip to main content

Vállalni a szenvedést

A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri õket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk! (Jer 2,27b)
Krisztus mondja: "Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet?" (Mt 18,12b)

Az asszony, amikor szül, szomorúságban van, mert eljött az õ órája. De mikor megszüli gyermekét, nem emlékszik többé a kínra az öröm miatt, hogy ember született a világra. János 16,21

Hangsúlyoztad az Isten országába való újjászületés szükségességét. Öreg Nikodémus elõtt, de sok más alkalommal is.
Az életre születésnek fájdalom az ára. Az anyák tudják. Ugyanígy fájdalommal jár az Isten országába való belépés, az újjászületés is. Isten gyermeke ezt el nem kerülheti.
Az anyák csak úgy biztosítják nemzetük számára a virágzó élet föltételeit, ha vállalják a szenvedést. Az egyház is mindig csak akkor virágzik, ha a keresztyének nem irtóznak a könnytõl, a kemény lelki vívódásoktól, csak szülessék meg életükbõl az új ember.
A történelem gazdag példatár arról, miként pusztult el egy-egy nemzet, amelyben a jövõ öröméért az anyák nem akarták vállalni a szenvedést. Ugyanígy az egyházban is tespedés, vagy éppen összeomlás következett be, az újjászületés fájdalmától irtózó emberek miatt.

Uram!
A legmélyebb földi öröm az anya öröme. Ez minden kínt elfeledtet. A Te országodban akkor van öröm - magad tanítottad így -, ha egy ember megtér bûnös útjáról. Ha újjászületik.