Magasztaljátok Istenünket! (5Móz 32,3)
Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. (Ef 5,19-20)
Urunk, Jézus Krisztus, hálát adunk azért, hogy megmentettél minket a halálból, hogy veled együtt élhessünk örökké, a te szeretetedbõl és kegyelmedbõl. Ámen.
Fölemelte jobbját az Úr, az Úr hatalmasan munkálkodik, halleluja!
Hol a tövised, halál? Hol a fullánkod, holtak birodalma? Halleluja! (Hós 13,14)
Ujjongás és gyõzelmi ének hallatszik az igazak sátraiból,
mert az Úr jobbja hatalmasan munkálkodott!
A kõ, amelyet megvetettek az építõk, íme, szegletkõvé lett,
az Úr mûve ez, és szerfölött csodálatos!
Ezt a napot az Úristen arra rendelte,
hogy vigadozzunk és örvendezzünk!
Istenem vagy, ezért hálát adok neked,
Istenem, magasztallak téged, halleluja! (Zsolt 118)
Dicsõség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor, és mindörökkön-örökké. Ámen.
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje. Mert ember által van a halál, ember által van a halottak feltámadása is. (1Kor 15,20-21)
Ember által van a halál. Ádám és Éva bûne miatt, az emberek számára elveszett az örök élet: Arcod verejtékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél. Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba! (1Móz 3,19) De ember által van a halottak feltámadása is. Mint ahogy Jézus mondta: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. (Jn 11,25-26) Ádám által halálra voltunk ítélve, Jézus kegyelme által pedig nem halunk meg soha. Sokan Jézus tanítványai közül azt hitték, Jézus halálával vége lett mindennek. Pedig Jézus feltámadásával kezdõdött Minden: az emberek örök élete. Halálos ítéletünket tépte szét. Õ az elhunytak elsõ zsengéje; elsõ, élõ csírája. Élõ, és mivel õ él, vele élhetünk mi is, és lehetünk élõ zsengékké. Olyan ez, mint a születés. A vajúdás kínjai közül új élet születik és kezd el növekedni. Krisztus szenvedésébõl, a kínok közül új élet születik. Halálával nem vége lett az életünknek, hanem mivel feltámadt õ, nekünk adott örök életet. És aki él, és hisz õbenne, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?
A keresztben van az üdvösség. A keresztben az élet, a keresztben az ellenségtõl való oltalom, a keresztben a mennyei öröm kiáradása, a keresztben lelkünk ereje, a keresztben szívünk vigadozása, a keresztben az erény summája, a keresztben az életszentség foglalata. Nincs léleküdvösség, örök életre nyíló remény, csak a keresztben. Vedd hát föl a keresztedet és kövesd Jézust, akkor örök életre jutsz. (Kempis Tamás)
Krisztusunk feláldoztatott váltságára bûneinknek, de harmadnap feltámadott, megszerezte életünket; ezért szívbõl vigadjunk, Istenünknek hálát adjunk, zengedezzünk: Halleluja!
Nem volt olyan emberfia, ki erõt vett a halálon: Bûnért kellett meghalnia mindenkinek a világon; rabjaivá így lettünk, hatalma így nõtt felettünk, de megtörte Isten Fia. Halleluja!
Húsvétunknak szent Báránya jött le értünk az egekbõl, s magát lelkünk jóvoltára adta igaz szeretetbõl; ajtónkat a vérével festette meg, és így nem ér el bennünket a vész angyala. Halleluja!
Szent örömmel ünnepeljünk, Jézusunknak hálát adva: Krisztus a mi Fejedelmünk, Igazságunk fényes napja; ránk sugárzó kegyelme bevilágít a szívekbe, s eloszlik az éj borúja. Halleluja!
Ünnepeljünk szent hitünknek kovásztalan kenyerével: A régi kovászt szüntessük meg kegyelmének igéjével! Krisztus magát áldozza, hogy lelkünket elhalmozza; hitünket legfõbb táplálója: Halleluja! (Bach: 4. kantáta, 1., 2., 5-7. tétel)
Jézus Krisztusunk kérünk téged, segíts meg minket, hogy ne keressünk más utat, mint a kereszt útja, amely által üdvösséget szereztél nekünk. Ámen.