Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. (Ézs 50,4b)
Jézus így szólt tanítványaihoz: "Nektek megadatott, hogy értsétek az Isten országa titkait." (Lk 8,10)
Mit Isten ad énnekem, mind jó az nékem!
Réz helyett aranyat hozatok, vas helyett ezüstöt, fa helyett rezet hozatok, és kõ helyett vasat. Békét adok, hogy irányítson, és igazságot, hogy az parancsoljon. (Ézs 60,17)
Mindig mást ad. Arra, amit én akartam tenni vele, nem lesz jó. A rezet eresznek akartam, aranyból csak nem csinálom. Vasból ácskapcsot, ezüst arra nem jó. Fából akartam kifaragni a kedvesem arcát. A réz megmunkálásához nem értek. Követ akartam a sziklakertembe, vas ott nem fog jól mutatni.
Miért teszi ezt? Miért akarja, hogy mást csináljak? Mindig mást, mint amire szerintem szükségem van.
Isten így folytatja: békét adok, hogy irányítson, igazságot, hogy az parancsoljon. Ezért lenne tehát? Hogy rájöjjek? Másra is lehet szükségem, mint amit én kitaláltam, és amit Isten ad a kezembe, az nem arra való, amit én terveztem vele tenni.
Önismeret és alázat Isten elõtt. Megtanít rá, néha lágy szóval, néha pedig azzal, hogy valami egészen mást ad, mint amit kértem, akartam, hogy a fontos nem én vagyok. A célom csak akkor ér valamit, ha meg akartam érteni Isten szándékát az életemben. Akkor a béke nem válik bombává a kezemben, hanem irányítani lesz képes és az igazság nem fájdalmas újdonság lesz, amivel még soha nem kellett szembesülnöm, hanem parancsoló, útmutató erõ.
Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint tegnap vélted magadról, akkor ma már bölcsebb vagy. (Anthony de Mello)
Add, Uram, hogy le tudjak mondani vasról és fáról azért, hogy meg tudd nekem mutatni, mire jó az arany és ezüst. Ámen.