Erõm és énekem az Úr, megszabadított engem. (2Móz 15,2a)
Amikor erõtlen vagyok, akkor vagyok erõs. (2Kor 12,10)
Uram, biztass, mikor újat kezdek veled!
Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek. (Ez 36,26)
Vajon hogyan ihat a szomjúhozó ember tiszta, friss vizet egy koszos vízzel teli pohárból? Bizony ki kell azt önteni, jól kimosni és frisset, tisztát beleönteni. Nem tudjuk mi azt magunk megtisztítani, csak teljesen kicserélni.
Isten új életet ígér népének abban az országban, ahonnan elhurcolták õket, s ahova folyton visszavágyott szívük. Most letöltötték a büntetést és Istentõl teljes újrakezdést nyertek. Nem a régibe mennek vissza, és nem folytathatják ott, ahol a fogság elõtt abbahagyták, s ahogy õk remélték, hanem poharukba új víz kerül. Új szívet és új lelket kapnak a régiek helyett.
Drasztikus beavatkozás, amely nem tûr köztes állapotot. És ugyanakkor felfoghatatlan jóság is, hiszen kiérdemelni nem tudták. Az igazi megbocsátás az elfelejtve megbocsátás - mondják nagyon bölcsen. Nem igazi újrakezdés az, ha továbbra is felhánytorgatjuk az egymás elleni sérelmeinket. Életünkbe éppolyan drasztikusan beléphet Isten, mint ahogy népének életét irányította, megadhatja az újrakezdés lehetõségét. Akár naponta. Mondatunk végére pontot tesz, és új mondatunkat õ kezdi nagybetûvel.
Uram! Látod, roskadozom életem terhei alatt - emelj föl irgalmaddal!
Halálraítélten állok elhagyatottságom pusztájában.
Kidõlt-bedõlt életem roncs deszkái mögé rejtõzöm - szánj meg!
Te, aki igazán ismersz, teremtsd újjá a rosszat, a régit -
Ments meg engem!
Építs föl, Uram,
Lelked templomává!
Istenünk, oly sok minden terheli lelkünket, azoktól megtisztítani egyedül te tudsz. Nyújtsd felénk jobbodat, és ne csak tisztíts, de adj új, engedelmes szívet. Hozzád egészen hívet. Ámen.