Az a finom közjáték, amely lezajlott Ábrahám között, aki várt egy városra, valamint Lót között, aki a városban élt, szemléletesen mutatja be naponkénti döntéseink fontosságát.
Lót apja korán meghalt, és nagyapja nevelte, amíg Táré is meg nem halt Háránban. A szóhasználatból úgy tűnik (Táré vette Lótot; Lót ment Abrámmal), hogy Lót Háránban érte el nagykorúságát, és úgy döntött, hogy nagybátyjával együtt utazik el az ígéret földjére. Ha így van, ez bölcs döntés volt részéről; úgy látszik, az utolsó bölcs döntése volt, amelyet meghozott.
Úgy döntött, hogy különválik Ábrahámtól, amikor viszály támadt pásztoraik között. "Noha Lót nem hibáztatható azért, hogy külön vagyona volt, mégis megfigyelhetjük, hogy minden korszakban Isten kiválasztottjainak családja egy. Ha a tagok olyan dolgokra kezdenek törekedni, hogy mi az, ami a sajátjuk, hamarosan szakadás lesz a testben."
Azt a döntését, hogy Sodomába megy, nem azonnal hozta meg, hanem, miután külön vált attól a férfitől, aki úgy élt, mint idegen és jövevény a földön, ez már csak idő kérdése volt. Lót "sátorozott Sodomáig", 1Móz 13,12, de talán veszélyesnek érezte, hogy élete ki legyen téve portyázóknak a határon, a Jordán völgyének termékeny síkjain; ezért Sodoma lakójaként találkozunk vele újra, 1Móz 14,12.
Lót lépéseinek ára anyagi jóléte és bizonyságtétele. Sodomába gazdag emberként költözött; a várost azzal hagyta el, amit nagy sietve össze tudott szedni. És ha nem lenne Péter magyarázata, aligha hinnénk, hogy Lót megváltott ember. Lelki nyugalmába került, hogy naponta "gyötrődött" annak a városnak a romlottsága miatt, ahol élt. Veszteség érte a családját, mert vejei azt hitték, hogy tréfál velük, amikor figyelmeztette őket, hogy meneküljenek, lányai olyan magatartást tanúsítottak, mint Sodoma polgárai, felesége pedig annyira hasonult környezetéhez, hogy Isten otthagyta sóbálványként, ugyanúgy mint ahogy a környék is sóvá vált. Emlékezzünk Lót törekvésére, valamint feleségére.
Milyen gondosaknak kell lennünk, amikor döntéseket hozunk! Karrierünk érdekében feladhatjuk az Úr szolgálatát valamilyen helyi gyülekezetben, ahol szükség lenne ránk, kiszakíthatjuk családunkat az áldás helyéről, és miközben nyereségre teszünk szert ideiglenesen ebben a világban, a lelkünkön kívül mindent elveszítve halhatunk meg.