Jákob oszlopai annak szükséges voltát állítják elénk, hogy legyenek emlékeztetőink Isten velünk kapcsolatos bánásmódjáról. Az Úr felszólította Izráelt, hogy emlékezzen a következőkre: a napra, amelyen kihozta őket Egyiptomból, 2Móz 13,3; az Úr minden parancsára, 4Móz 15,39; hogy rabszolgák voltak, 5Móz 5,15; az útra, amelyen az Úr vezette őket, 5Móz 8,2; és az Ő csodálatos cselekedeteire, 1Krón 16,12. Minket is felszólít ebben a korszakban is, hogy emlékezzünk, 1Kor 11,24; 2Pt 1,12-15.
Jákób első oszlopa. Jákob, az életét mentve, észak felé tartott a Beersebából kivezető főúton. Amikor a nap lenyugodott, az ősi Sálemtől északra volt. Annyira kimerült, hogy egy követ használt párnául, és olyan éjszakája volt, amelyet sohasem fog elfelejteni.
Ott Bételnél tanulta meg, hogy csak egy valóságos kapcsolat létezik menny és föld között, amelyről Urunk azt mondta, hogy ez Ő maga, Jn 1,51. Ezen a reggelen Jákób a párnáját állította fel oszlopul, és kijelentette: "Ha az Isten... és ha... és ha... akkor az Úr lesz az én Istenem," 1Móz 28,20-21.
Második oszlopa. Évtizedek múlva Háránban, amely idő alatt Jákób családot alapított és meggazdagodott, megpróbált észrevétlenül eltávozni! Lábán egy csapattal üldözőbe vette Jákobot (akinek három nap előnye volt), aztán utolérte Gileád pusztájában. Kemény vita után megnemtámadási szerződést kötöttek. Jákób ennek emlékére oszlopot emelt, 1Móz 31,45, és a férfiak közös kőhalmot emeltek, hogy az emlékeztessen a megegyezés létrejöttére. Jákób elnevezte azt Gál-Édnek, vagyis bizonyság halmának, illetve Miczpának, aminek jelentése: az őrszem.
Harmadik oszlopa. Miután küzdött az angyallal Peniél közelében, kibékült Ézsauval a Jabbóknál, és elszenvedte a megszégyenülést Sikemben, visszatért Bételbe, 1Móz 35,1. De az évek múltával egy-két dolgot megtanult. Felállított egy újabb oszlopot, ezúttal italáldozatot öntött rá, mintha ezt mondta volna: Isten nem azért van a mennyben, hogy az én akaratomat megtegye; én vagyok azért a földön, hogy az ő akaratát cselekedjem, 1Tim 3,16.
Negyedik oszlopa. Betlehem közelében szeretett Ráhelja meghalt gyermekszülésben, 1Móz 35,16-20. Jákób oszlopot emelt a sírjára. Van néhány dolog, amiket nem szabad elfelejtenünk: az Isten számunkra való kijelentéseit, azt a felelősséget, hogy megfelelően bánjunk testvéreinkkel (tekintet nélkül arra, hogy ők hogyan bánnak velünk), újra történő odaszánásunkat az Úrnak, és azokat a kapcsolatokat, amelyeket ő adott nekünk saját meggazdagodásunkra.