Jákob neve születésétől ered. Rebeka második fia a Mást kiszorító nevet kapta. A szó összefügg a sarok felemeléssel, és átvitt értelemben a birkózással. Ez a birkózó taktikája, hogy felemeli ellenfele sarkát, hogy elbizonytalanítsa, aztán kihasználja előnyét, hogy legyőzze. Így Jákob természetes hajlama látható már abban a pillanatban, amikor kijött anyja méhéből, 1Móz 25,26.
Jákob fiatal élete egy hosszú birkózó-mérkőzés volt, de van benne négy olyan különleges esemény, amelyekből le kell vonnunk a tanulságot, mert mi is birkózónak születtünk a "(hús)test és vér ellen", Ef 6,12; és szükségünk van arra, hogy megtanuljuk, ahogyan Jákobnak is, hogyan vívjuk meg a csatát a szellemi világban. Meg kell látnunk, hogy "a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erősek az Istennek, erősségek lerontására;" 2Kor 10,4.
Jákob első birkózóversenyét elveszítette az anyaméhben. Ezután az elsőszülöttségért és az áldásért birkózott. Az első esetben kihasználta Ézsau testi vágyát az étellel kapcsolatban, a másodikban apjának étvágyát használta ki (Izsák szerette Ézsaut, mert szerette a vadhúst, 1Móz 25,28). Mindkét esetben úgy látszott, hogy Jákob győzött. Ézsau így dühöng: "Nem méltán hívják-e őt Jákobnak? Mert immár két ízben csalt meg engemet; elvette elsőszülöttségemet, most pedig áldásomat vette el", 27,36.
De Jákob birkózása most sem segített, ahogyan az anyaméhben sem. Életét mentve maga mögött kellett hagynia a családfő elsőszülöttségi szerepét és az áldás kettős mértékét.
Jákob még egyszer birkózott, és ekkor már diadalmaskodott. Hóseás beszél az első, valamint az utolsó birkózásáról: "Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel. Küzdött az angyallal és legyőzte...", Hós 12,3-4.
Jákob az Úrral birkózott azon az éjszakán ("láttam az Istent színről színre," 1Móz 32,30). És Jákob győzött. Nem azért, mert Istennek nem volt hatalma, hogy legyőzze, hanem mert nem akarta megtenni. Jákob azonban nem a birkózásával nyerte el az áldást. Isten megmutatta neki (hús)testének gyengeségét azzal, hogy megérintette combját, és amikor Jákob abbahagyta a birkózást és csak kapaszkodni tudott, akkor jött az áldás; lásd 2Kor 12,7-10.