Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Bírák 9,1-57

Abimélek története komoly figyelmeztetésként áll mindazok előtt, akik isteni elhívás nélkül bitorolnak vezető szerepet Isten népe felett. Gedeon, bármilyen nagy ember volt is, szánalmas örökséget hagyott hátra: egy efódot, amely csapdává vált a nemzet számára, Bír 8,27, valamint fia számára, aki egy sikemi ágyastól született, aki szerencsétlenséget hozott saját népére. Egy Gedeon szellemi képességeivel rendelkező embernél, aki visszautasítja a királyságot és az emberi sikert, Bír 8,23, az, hogy fiának az Abimélek nevet adja (filiszteus név, amelynek jelentése: "akinek apja király"), ijesztő. A neve általi szentségtelen ambíciótól bátorítva, anyjának megvetett helyzetétől elkeseredetten és a hetven féltestvére elleni irigységtől eltelve Abimélek ármánykodik ellenük, megvesztegetést alkalmaz, és gyilkol, hogy király lehessen. Az Isten népe közötti vezető szerepet minden korban a Szent Szellem adományozta. Pál teszi ezt világossá az efézusi gyülekezet vénei előtt: "Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Szellem titeket vigyázókká tett", Csel 20,28.

Abimélek felhívása a sikemi férfiak előtt a természeti származás és önérdek alapján készséges fogadtatásra lel. A szokatlan szó, amit a "férfiakra" használt, a "baalim", amelynek a jelentése az, hogy "urak". Jellemüket uruktól "Baal-berit"-től kapták (a szövetség ura). Ez a bálványkultusz, amelynek központja Sikemben volt, elfoglalta a nép szívében Jahve helyét, ezért elfogadta ezt a hamis vezetőt; olyan valakit, aki szerencsétlenséget fog hozni rájuk. Isten rájuk szabadította Abiméleket, nem mint szabadítót, hanem mint büntető eszközt, akit igencsak megérdemeltek.

A bírák története annak feljegyzése, hogy Isten gyenge dolgokat használ fel, hogy megszabadítsa bűnbánó népét az elnyomóktól. A cselekvő gyengesége Isten hatalmát mutatja, ahogyan felhasznál egy balkezes embert, egy ökörösztökét, egy sátorszöget, vagy egy szamárállkapocscsontot. Abimélek története ennek teljes ellentéte - Ő nem szabadítást hoz. Valójában Istennek kell megszabadítania népét ettől a gyilkos bitorlótól egy közönséges háztartási eszköznek, egy malomkőnek a felhasználásával. A tanulság az utolsó versekben van; "Így fizetett meg Isten Abiméleknek... És a Sikem férfiainak fejére is visszahárított Isten minden rosszat". Az ő uralkodása isteni ítélet volt a lázadó nép felett.