Saul, Izráel első királya úgy jelenik meg a Szentírásban, mint boldogtalan, sőt tragikus alak. Neve azt jelenti, hogy "akit kértek”, és mennyire találó volt ez, mert a nép közös követelése volt, hogy király uralkodjon felettük, hogy végül is ő foglalja el a trónt. Noha az események kialakulásához a népnek az a felismerése is hozzájárult, hogy Sámuel fiai képtelenek bíróként úgy helytállni, hogy végül apjuk helyébe lépjenek, ezt a tőlük jövő kérést Isten már régen előre látta, 5Móz 17,14. Eddig teokrácia voltak - most el fognak fogadni egy egyeduralkodói politikát, és ebből a szempontból azonosulnak az istentelen nemzetekkel, amelyek körülvették őket.
A nép elment Sámuelhez, a nemzet bírájához, és ezt mondta: "Adj nekünk királyt..." és ez neki nem tetszett. Van egy bizonyos fájdalom Isten válaszában, amelyet Sámuel panaszkodására adott; "engem utáltak meg, hogy ne uralkodjam felettük." 1Sám 8,7.
Ilyen körülmények közt jelent meg Saul a színen, mint látszólag ideális jelölt a tervezett szerepre, és mint aki alkalmas arra, hogy megfeleljen a nép igényeinek. Rendkívül jóvágású férfi, termetével kimagaslik a nép közül, és úgy jelent meg az emberek között, mint egy uralkodó. Még származása is látszólag jó ajánlólevél, mert családfája Afiákig ("Küzdelem") vezethető vissza, aki "igen tehetős ember volt." 1Sám 9,1.
De mit választott a nép Saulban? Sámuelen keresztül Isten nyíltan figyelmeztette őket, hogy mi következik majd - a választott uralkodó csak elvesz és elvesz, újra és újra, évről évre azokból a javakból, amelyet ők a sajátjuknak tekintettek. Sajnos, a próféta beszédeit semmibe vették, mert önfejű követelésükben a földi királyság létrehozása úgy lebegett szemük előtt, mint ami megemeli nemzetközi helyzetüket.
Olyan király után kiáltottak, akit láthatnak - aki kézzelfogható/szembetűnő vezető, hogy összegyűjtse és vezesse őket háború és béke idején egyaránt. A valóságban Saul, a nép választottja jólétük leromlását fogja vezetni. Vérrel áztatja az országot, és úgy uralkodik rajtuk, hogy az saját önző vágyainak feleljen meg. Mennyire másképpen lesz ez, mint a régi napokban, a bőkezű Isten jóságos uralma alatt, aki csak ad és ad, újra és újra, évről évre!