Ászá jó király volt harmincöt évig, és nem látszott valószínűek, hogy a végső akadálynál el fog bukni. Sajnos azonban uralkodásának utolsó hat esztendeje semmiben sem hasonlított a megelőző harmincöt évre. Veszedelmek leselkednek ránk minden sarkon az életen átvezető utunk folyamán; "Aki azt hiszi, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék", 1Kor 10,12.
Baasának az a kísérlete, hogy Júdát elzárja, meghiúsult, amikor Ászá igénybe vette Benhadádnak, Szíria királyának segítségét. Ez emberi szempontból sikeres cselekedetnek látszott, de szellemi szempontból szerencsétlen dolog volt. Hallgassuk Hanánit: "Mivel a szíriabeli királyban volt bizodalmad, és nem az Úrban, a te Istenedben bíztál: ezért szabadult meg a szíriabeli király hada a te kezedből", 7. v. Ászá hitének hiánya annál inkább bűn volt, mert már bebizonyosodott számára, hogy Istenben bízni lehet: "Avagy nem volt-e a szerecseneknek és a líbiabelieknek nagy seregük, felette sok szekereik és lovagjaik? Mindazáltal, mivel az Úrban volt bizodalmad, kezedbe adta azokat", 7. v. Az Istenbe vetett hit a saját gyengeségünk elismerése, és ugyanakkor bizalom az Ő erejében. Segítségéről és áldásáról csak azok győződtek meg, akik teljesen Őbenne bíztak; "az Úr szemei forognak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak", 9. v. Bolondság nem Istenben bízni!
Ászá sajnálatos hitbeli hiányossága együtt járt az Isten szava iránti megnehezteléssel. Évekkel ezelőtt válaszolt Odéd üzenetére és kíméletlenül leszámolt a bálványimádással, 15,8. De nézzük a mostanra történt változást: "Akkor megharagudott Ászá a prófétára, és vetette őt a tömlöcházba, mert igen megharagudott e szóért reá", 10. v. Mind az üzenetet, mind az üzenet közlőjét megvetette. De mi hogyan reagálunk, amikor Isten beszéde bennünket érint kellemetlenül, és a mi lelkiismeretünket éri el?
Ászá, uralkodásának vége felé elkapott valamilyen betegséget a lábán, amely idővel egyre rosszabb lett. Hanáni feddése után azt remélhettük, hogy Ászá megtanulta a leckét, és betegségében Istenhez fordul. De "betegségében is nem az Urat kereste, hanem az orvosokat." 12. v. Amikor meghalt, eltemették "drága fűszerekkel, s kenőccsé feldolgozott jó illatokkal,", 14. v.; sokkal jobb lett volna, ha diadalmas hittel lépett volna be az örökkévalóságba!