Illés "nagy esőnek zúgásáról" beszélt, amikor felhő sem volt az égen. A hit hisz Istennek. A hit úgy látja a megígért dolgokat, mintha már valóban beteljesedtek volna. A hit jelenlegi tartalmat ad azoknak a dolgoknak, amelyek még a jövőben vannak, Zsid 11,1. Aztán "nagy eső lett", 45. v. Mi okozta a változást? Egy imádkozó ember! Korábban azért imádkozott, hogy ne legyen eső, és aszály lett az eredménye, majd újra imádkozott esőért, Jak 5,17-18, "és nagy eső lett". Illés az imáját Isten ígéreteire alapozta, 18,1; 5Móz 28,12. Ha egyszer Isten ígéretet adott, nem teszi ez az imádságot szükségtelenné? Isten nem azért adja ígéreteit, hogy ne imádkozzunk, hanem hogy imádságra buzdítson. Isten kijelentett akaratával összhangban imádkozni annyit tesz, mint legteljesebb bizalommal imádkozni, hogy Isten meg fogja hallgatni azt, és válaszolni fog az imára, amit elmondunk, 1Jn 5,14-15. Illés imája határozott volt; esőért imádkozott. Az Úr konkrét imára tanított (vö. Lk 11,5 - "három kenyeret"). Mi lehetett volna ennél konkrétabb? Az általános imák gyakran hatástalanok - ki jönne egy uralkodó elé általánosságok listájával? Imáját alázat jellemezte - ő, aki egyenes tartással állt királyok előtt, Isten előtt a legalacsonyabb helyet foglalja el. Nem enged meg magának tiszteletlenséget Istennel szemben, és nem közelít hozzá illetlen bizalmaskodással. Figyeljük meg testtartását; elismerte Isten nagyságát és szentségét, valamint a saját érdemtelenségét; vö. 1Móz 18,27. Ő, aki egyenesen áll emberek előtt, a legmélyebbre hajol Isten előtt! Imája buzgó volt; vö. Jak 5,16. Egész személyisége benne volt a könyörgésében. Igazán kívánta, amit kért, és buzgósággal kérte, amit mondott. Imája reményteli hittel volt teljes, ami minden igazi imádság nélkülözhetetlen feltétele; vö. Jak 1,6-7. A szolga nem látott semmit, noha Illés már hallotta. Nem könnyű meglátni azt, amit még csak hit által lehet érzékelni. Állhatatosan imádkozott; vö. Lk 18,2-5; Zsolt 40,1. Ki kell vámunk Isten idejét. Figyeljük meg az időkülönbséget az Illés imáira adott válaszokban, 38. v.: "akkor", valamint 44. v.: "hetedszerre". Az első a nép érdekében volt. A második esetben a késlekedés vajon azért volt, hogy Illést türelemre és alázatra tanítsa? Senki nem fog megszégyenülni, aki Istenre vár, és Illés imája bőséges meghallgattatásra talált. "Nagy eső lett."