Ézsaiásnak csodálatos látomása volt az Úrról, a trónról, a templomról, a szeráfokról és a dicsőségről. Számára Isten szentsége éles ellentétben állt a körülötte lévő nép hamisságával és önigaz voltával. Meg kellett állnia Isten jelenlétében, és teljes mértékben elfogta a méltatlanság érzése - lesújtva kiáltott fel: "a királyt, a seregeknek Urát látták szemeim!"
Ézsaiás látta a mindenség Urát egy magas és felemelt trónon ülni; palástja betöltötte a templomot. Dicsőségesebb látomás még sohasem tárult emberi szemek elé. Istent látta, az abszolút szuverén Urat, amint egy trónon ült, amely előtt a szeráfok szünet nélkül hirdették szentségét. János apostol ihletett módon jelenti ki, hogy az Ézsaiás által látott dicsőség a megtestesülés előtti Krisztus dicsősége volt, Jn 12,41.
A Jahvéről, mint Királyról látott látomásnak szükséges előkészítő szerepe volt Ézsaiás szolgálatához. Prófétai szolgálatában élénk színekkel és erőteljesen beszél majd arról, hogy Jahve ellenőrző hatalma ott van minden mögött és felett, valamint túl minden politikai intrikán és a nemzetek harcain. Királyságok emelkednek fel és buknak el parancsára, mert ő szuverén ellenőre a nemzeteknek. De nemcsak arra volt szükség, hogy Ézsaiás látomást lásson Isten szuverenitásáról; látomásra volt szüksége "Jahve háromszor kijelentett szentségéről" is. Amikor bejutott abba a szent világosságba, mindent tisztán látott, és ennek hatására megalázta magát. Az isteni szentség ragyogó világosságában Ézsaiás megértette, hogy tisztátalan volt. Megérintette saját bűnének és romlottságának érzése, ugyanúgy, mint a népé, és felkiáltott: "Jaj nékem, elvesztem, mivel tisztátalan ajkú vagyok". Minél közelebb kerül egy hívő ember Istenhez, annál bűnösebbnek és méltatlanabbnak érzi magát. Ugyanaz az ember, aki azelőtt sorozatos jajjal ítélte el a nép bűneit, most saját romlottsága felett sír. De van megoldás bűnével és tisztátalanságával kapcsolatban. Engesztelésre volt lehetőség az oltáron lévő áldozatban, és ajkainak az eleven szénnel való megérintése azt eredményezte, hogy hamissága eltávozott és bűne elfedeztetett. A szeráf tette felkészítette Ézsaiást a szolgálatra való elhívásra. Ne hanyagoljuk el annak a leckének a fontosságát, melyet Ézsaiás megtanult: Isten nevében szólni csak tiszta ajkakkal lehet.