Az Úr egy szombaton az egyik zsinagógában tanított, amikor meglátta ezt az erősen deformálódott testű asszonyt. Lukács, a szeretett orvos elevenen festi őt meg, mint aki "meg volt görbedve, és teljességgel nem tudott felegyenesedni", 11. v. Tizennyolc éve volt ebben az állapotban, mivel a Sátán megkötözte.
Az asszony a reménytelen bűnösök kiábrázolása, akik képtelenek megszabadítani önmagukat.
Az Üdvözítő, amikor meglátta, a következőket tette: megszólította, beszélt hozzá, rátette a kezét, és kérdezés nélkül meggyógyította. Megszabadult megkötözöttségéből, és tizennyolc év után először egyenesen és méltósággal tudott állni.
Ez nem fokozatos javulás volt, mert egy pillanat alatt történt! A bűnös, aki Krisztushoz jön, azonnal megszabadul a bűn megkötözöttségéből. A Sátán tizennyolc év óta tartotta megkötözve, az Üdvözítő pedig egy pillanat alatt feloldozta. Ennek megfelelően ez azonnali dicsőítést eredményezett, és ő Istennek adta a dicsőséget.
A zsinagóga vezetője haragra gerjedt, mert az Úr szombaton gyógyított. A külső vallásosság törvényeskedése megfosztotta ezt az embert a szánalomtól és könyörülettől. Úgy érvelt, hogy hat nap van egy héten, amikor az emberek meggyógyulhatnak, ő azonban egyik napon sem tudta az asszonyt meggyógyítani.
Az Úr elítélte képmutatásukat. Emlékeztette őket, hogy nem tétováznak, hogy egy ökröt vagy szamarat eloldozzanak és megitassanak szombaton. Ha így gondoskodnak egy néma állatról szombaton, rossz volt-e, hogy az Üdvözítő a gyógyításnak ezt a tettét végrehajtotta Ábrahámnak egyik leányán?
A csoda hatása háromszoros volt. Először is, ellenségei megszégyenültek, mert érzéketlen közömbösségük ennek a szegény asszonynak a állapotával szemben nyilvánvalóvá vált. Másodszor, az emberek örvendeztek "mindazokon a dicsőséges dolgokon, a melyek ő általa lettek", 17. v.
Harmadszor, az asszony imádata azonnali volt, és örvendezett annak, hogy felegyenesedhetett, és dicsőítette az Istent.