Barnabás önfeláldozó ember volt. Antiókhiában nagy hasznát vették. Azonban szellemben elég alázatos ahhoz, hogy megértse, egymaga nem tudja ellátni a növekvő gyülekezet minden szükségét. Volt annyi ítélőképessége, hogy meglássa, a tanításban segítségre van szüksége, és felismerte, hogy erre a feladatra a tarzusi Saul az alkalmas ember. Barnabást nem tartotta vissza az a gondolat, hogy Saul eljövetele őt háttérbe szoríthatja. A munka előmenetelét tartotta szem előtt, elment Tarzuszba, hogy megtalálja Sault, és magával vitte, hogy munkatársa legyen. Együtt dolgoztak Antiókhiában, tanítva az Igét, és szolgálatukat áldás kísérte. Az eredménye a Krisztushoz való hasonlóság lett, úgyhogy a keresztyén nevet először Antiókhiában használták.
Barnabás készséges volt, amikor Isten misszionáriusi szolgálatra hívta. A Szent Szellem világossá tette Antiókhiában, hogy Barnabást és Sault kiválasztotta erre a munkára. Nincs semmi jele annak, hogy Barnabás vonakodott volna, úgy érvelve, hogy már nagyon hasznos ott, ahol van. A gyülekezet azonosult a Szellem hívásával, és hagyta elmenni a misszionáriusokat az első feljegyzett kiküldő összejövetelen. Azonban a Szellem volt az isteni elküldő az Antiókhiából kiinduló nagy előrelépésben, hogy az evangélium eljusson a föld végső határáig. Így Barnabás Saullal együtt elment, hogy hirdesse az Igét Cipruson és Galácia déli részén. Szembekerültek ellenállással és veszéllyel, életüket kockáztatva az Úr Jézusért. Krisztus üzenete azonban eljutott a pogányokhoz, és sokan üdvözültek. Új gyülekezeteket alapítottak a pogány területeken.
Sajnos, Barnabás a szellemi megpróbáltatás óráján megingott. Amikor a misszionáriusok visszatértek Antiókhiába, szigorú zsidó keresztyének érkeztek oda, és arra ösztönözték Pétert és a többi zsidó hívőt, hogy a pogány keresztyénektől elkülönülve étkezzenek. Pál látta ezt a színjátékot, amely ellentétben állt igazi meggyőződésükkel, és támadta a kegyelem általi üdvözülés egyetlen útját. Pál bánatára és meglepetésére feljegyzi, hogy még Barnabás is belesodródott képmutatásukba. Ezen az alkalmon Barnabás nem állt ki szilárdan az evangéliumért. Valószínűleg ez idézte elő a későbbi vitát Pállal, János Márk miatt, amely meglehetősen élessé vált. Ez azt mutatja be, hogy a legjobb emberek is csak emberek.