A KÍGYÓ diadalmaskodott; az ember bűnbe esett. De a Sátán győzelmének órájában Isten már ki is hirdette végső bukásának bizonyosságát és körülményeit, 15. v. Az a kifejezés, hogy „az asszony magva", azt hangsúlyozza, hogy ez a végső győzelem az által a Valaki által történik majd, aki az emberi fajból származik. Mennyire teljesen és milyen dicsőségesen szerezte vissza az Üdvözítő mindazt az embernek, amit Ádám elveszített!
A kertben az első ember felelős volt a döntésért, ami azt jelentette, hogy „ne a Te akaratod legyen meg, hanem az enyém". Ez a döntés hatást gyakorolt az engedetlenség egyetlen cselekedetével - amely egy fánál történt - a maga messzire ható és boldogtalan következményeivel mindenkire, aki ebből a családfából származott. Ez a cselekedet (I.) okozta az ember elidegenedését Istentől; „És kiűzte az embert", 24. v. Megakadályozta (II.) az embert, hogy megközelítse az élet fáját, 3,22.24. v. Elidegenítette (III.) tőle a természetet. Az ember megismerte volna a megelégedést adó tevékenységet és foglalkozást, ha nem bukott volna el, 2,15. A bűn következményeként azonban fáradságos és kemény munkát tapasztalt a föld megművelésében, a tövis és bogáncskóró burjánzásával, amíg végül ugyanaz a föld őt is el nem nyelte, 3,17-19.23. Végül az ember bűnének eredményeként (IV.) ilyen szavakkal találkozott, mint „halál", „fájdalom" és „átok", 2,17; 3,16-17.
Egy másik kertben a „második ember" az Úr Jézus úgy határozott, hogy „ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied" Jn 18,1; 1Kor 15,47; Lk 22,42. Ezt az elhatározását fejezte ki az engedelmesség cselekedetében, amelyet egy fánál teljesített, amely igen messzeható és áldott következményekkel járt mindenki számára, aki tőle származik, Róm 5,19; 1Pt 2,24. Az Úr (I.) visszavitt bennünket Istenhez, 1Pt 3,18. Biztosította (II.) hozzáférésünket az élet fájához, Jel 22,14; vö, 2,7. Egy napon (III.) felszabadítja magát a természetet is a romlandóság és pusztulás kötelékéből. Az eljut majd arra a szabadságra, amely Isten gyermekei megdicsőülésével jár együtt, Róm 8,20-22; vö. Ézs 11,6-9; 35,1-2. Végül az Úr (IV.) száműzni fogja, az emberi szóhasználatból az olyan szavakat, mint „halál", „fájdalom" és „átok". „A halál nem lesz többé; sem gyász" és „semmi elátkozott nem lesz többé", Jel 21,4; 22,3. Boldog nap!
Isten dicsőségére és a mi áldásunkra az asszony Magva elszenvedte „sarkának" mardosását a Golgotán. Dicsérd Őt ezért!
1Móz.3. 7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak. 8 Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az ÚR Isten elől a kert fái közé. 9 Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: Hol vagy? 10 Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem. 11 Isten azt kérdezte: Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? 12 Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem. 13 Ekkor az ÚR Isten azt kérdezte az asszonytól: Mit cselekedtél? Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem. 14 Akkor azt mondta az ÚR Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között. Hasadon járj, és port egyél életed minden napján. 15 Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod. 16 Az asszonynak azt mondta: Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait. Fájdalommal szülsz gyermekeket, mégis vágyakozni fogsz a férjed után, ő pedig uralkodik rajtad. 17 Az embernek pedig azt mondta: Mivel hallgattál a feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél, átkozott legyen a föld temiattad, fáradságos munkával élj belőle életed minden napján. 18 Tövist és bogáncskórót teremjen neked, s a mező füvét egyed. 19 Arcod verítékével egyed kenyeredet, mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te, és ismét porrá leszel. 20 Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek. 21 Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket. 22 Majd azt mondta az ÚR Isten: Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen: 23 kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett. 24 Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.