A LÉVITÁK kizárólag a sátorral foglalkoztak, mind a táborban, mind az utazás alatt. Mai olvasmányunkban a munkájuk utóbbi részére való felkészülést ismerhetjük meg. Ez Istentől adott megbízatás volt, és minden tennivaló isteni pontossággal lett meghatározva számukra úgy, hogy minden ember ismerte a maga munkáját és azt tette. Ugyanez az elv alkalmazható ránk is.
Amikor jelt kaptak a tábor indulására, Áron és fiai munkája a sátor felszerelésének befedése volt, 4,1-15. Először a ládát fedték be a kárpittal, utána a borzbőrrel, majd egy egészen kékszínű ruhával, 5-6. v. Ezek a borítások Krisztus személyéről beszélnek az Ő ember-voltában és alázatosságában, Zsid 10,20; Fil 2,5-8, míg a „kék" ruha, amely egyedül volt látható, állandó emlékeztető volt arra, hogy „az Úr mennyből való", 1Kor 15,47.
Ezután fedték be a szent kenyerek asztalát, a világításra való gyertya tartót és az arany oltárt, 7-12. v. Csak a borzbőr takarókat lehetett látni, amelyeket általában lábbelinek használtak, Ez 16,10. Ezek a készítmények szimbolizálják Krisztus szolgálatát, amelyekre az egész pusztai vándorlásban szükség van.
Az oltárt, miután a hamut eltávolították róla, befedték bíborpiros ruhával és borzbőrből készült takaróval, 4Móz 4,13-14. Ez Krisztus munkájára irányítja figyelmünket. Ha a külső borzbőr takaró megalázkodásának mélységét ábrázolja ki, akkor a „bíbor", a királyi személyek méltóságának színe, Bír 8,26; Eszt 8,15, elmondja, hogy a dicsőség megfeszített Ura számára, 1Kor 2,8, hogyan kellett következnie a dicsőségnek, 1Pt 1,11.
A kehátiták feladata ezeknek a tárgyaknak a hordozása volt, miután be lettek fedve.
A rézmedence, amely nincs említve, kimaradt a kéhátiták kötelezettsége alól. A berendezés a Krisztusban megjelent Istent szimbolizálta. A rézmedence a papok tisztálkodását szolgálta, amikor szolgálatban voltak.
A gersoniták a függönyökért és borzbőr takarókért voltak felelősek az udvart elválasztó függönyön kívül, 4,24-26.
A meráriták feladata volt a sátor falához szükséges deszkákkal és az udvar oszlopaival való foglalkozás, 4,29-32.
A léviták értékes terheikkel készen álltak, hogy induljanak a pusztába. Az Úr napján a szentélyben végzett imádat hatalmával induljunk szolgálni az Urat. Első az imádat, azután a munka, ez az isteni sorrend, Mt 4,10.
Zsid.10. 20 azon az úton, amelyet ő szentelt nekünk új és élő út gyanánt, a kárpit, azaz az ő teste által,
Fil.2. 5 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is volt, 6 aki amikor Isten formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Istennel egyenlő, 7 hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vett fel, és hasonló lett az emberekhez. 8 És amikor emberi formában volt, megalázta magát, engedelmes volt halálig, mégpedig a kereszthaláláig.
1Kor.15. 47 Az első ember a föld porából lett, a második ember a mennyből való.
Ezék.16. 10 Hímzett ruhába öltöztettelek, bőrsarut adtam rád, majd gyolcsba burkoltalak, és selyemmel takartalak be.
Bír.8. 26 Az arany fülbevalók súlya pedig, amelyeket elkért, ezerhétszáz aranysékel volt, azokon az ékességeken, függőkön és bíborruhákon kívül, amelyek Midján királyain voltak, és az aranyláncok nélkül, amelyek a tevéik nyakán voltak.
Eszt.8. 15 Mordokaj pedig kék bíborból és fehér vászonból szőtt királyi ruhában, nagy aranykoronával és fehér szőttes- és bíborvörös palástban távozott a király elől, Súsán városa pedig vigadott és örvendezett.
1Kor.2. 8 Ezt e világ fejedelmei közül senki sem ismerte meg, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát.
1Pt.1. 11 nyomozva, hogy melyik vagy milyen időre jelentette azt ki Krisztus bennük levő Lelke, aki előre bizonyságot tett Krisztus szenvedéseiről és az utána következő dicsőségről.
Mt.4. 10 Ekkor azt mondta neki Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: Istenedet, az Urat imádd, és csak neki szolgálj!