EZ A FEJEZET nagy jelentőségű Izráellel, mint Isten választott népével kapcsolatosan. A történelem és a körülmények sokszor feltehetik nekünk a kérdést: „Egyáltalán miért törődik Isten olyan sokat velük, vagy velünk?". Ezeknek a verseknek az olvasása egyetlen következtetésre vezet bennünket; a válasz Őbenne, saját szívében, kétségbevonhatatlan szuverenitásában van. A fejezet imádatra és csodálatra indít.
Először arról kapunk tanítást, hogy nem születhetett megalkuvás a környező nemzetekkel, 1-5. v. A harcban végérvényesen el kellett őket pusztítani, 2. v. Senkit se kíméljenek és semmit se hagyjanak meg. Isten célja világos volt: nehogy valamilyen szentségtelen dolog befurakodjék Izráel istentiszteletének szent voltába, nehogy valamiféle bálványimádó kegyhelyek profán értékelésével köttessen össze. Az egyszer s mindenkorra elpusztított istenek ne jelentsenek többé kísértést Izráelre.
Izráel választott nemzet volt, 6-11. v. Figyeljük meg ezekben a szavakban a kifejezés szépségét. A különleges nép, amelyet önmagának választott, külön volt választva az Úrnak. A számokban megnyilvánuló nagyságnak nem volt szerepe ebben: „mivel szeretett titeket az Úr", mert ez az egyetlen magyarázata a kiválasztásnak. Ez csodálatos és elegendő! Úgy értékelhetjük, hogy ígérete, hatalma és szándéka egybe volt kötve az Ő választásában. Milyen gazdagok vagyunk, mivel választottak vagyunk Krisztusban, és elfogadottak a szeretettben!, Ef 1,3-14.
Megfigyelhetjük az Isten választottai előtt nyitva álló utat, 5Móz 7,12-16. „Ha pedig engedelmeskedtek", 12. v. Ez a gyakran ismétlődő rendelkezés lényeges volt, ha meg akarták tapasztalni az Úr áldását. Figyeljük meg itt, hogy Izráel áldásának földi jellege van. Anyagi boldogulásból áll. Isten szívbeli közösségre vágyott velük. De Isten jóindulatát az ország birtokbavétele, és az élet meghosszabbodása jelentette.
Ezek a következő versek ösztönöznek bátorságra a meghódítás lehetőségét illetően, 5Móz 7,17-24. „Ne félj tőlük", 18. v. A múltbeli győzelmekre való emlékezés ösztönözzön a jövőbeli bizalomra, mert az Úr, az Ő Istenük volt közöttük, 21. v. Minden ellenségük el fog pusztulni; a győzelem biztos volt. Így komoly figyelmeztetést ad, 25-26. v. Minden faragott képet el kell pusztítani. Az Ő nagysága és hatalma bebizonyította számukra, hogy Ő az Egy Isten. Neki „tisztesség és dicsőség örökkön örökké! Ámen", 1Tim 1,17.
Ef.1. 4 Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben.
5Móz.7. 12 Ha pedig engedelmeskedtek e végzéseknek, megtartjátok és teljesítitek őket, akkor az ÚR, a te Istened is megtartja veled a szövetséget és irgalmasságot, amelyet esküvel fogadott meg atyáidnak, 13 és szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és földed gyümölcsét: gabonádat, mustodat és olajadat, teheneid fajzását és juhaid ellését azon a földön, amelyről esküvel ígérte meg atyáidnak, hogy neked adja. 14 Minden népnél áldottabb leszel. Nem lesz közötted magtalan férfi és asszony, sem jószágaid között meddő. 15 Távol tart az ÚR tőled minden betegséget és Egyiptomnak minden gonosz nyavalyáját, amelyet megismertél. Nem bocsátja rád, hanem gyűlölőidet sújtja azokkal. 16 És megemészted az összes népet, amelyet neked ad az ÚR, a te Istened. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert csapdába ejtenek!
1Tim.1. 17 Az örökkévaló királynak pedig, a halhatatlan, láthatatlan, egyetlen Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké! Ámen.