A BÍRÁK IDEJE felöleli a Bírák könyvét, Rúth könyvét, a Sámuel 1, könyve 1-7. fejezetét. Nagyon komor olvasnivalót nyújt az Ószövetségben. Feljegyzi, hogy a nép vissza-visszatérő bűnei Isten büntetésével és ismétlődő irgalmával találkoznak. A Bírák könyvének olvasásakor észre kell vennünk, hogy a 17-21. fejezet nem követi időrendi sorrendben a 16. fejezetet. Ezeknek a korábbi fejezetekkel történő gondos összehasonlítása meg fogja mutatni, hogy párhuzamosan futnak; az 1-16. fejezet az időszak történeti tényeit szolgáltatja, míg az utolsó öt fejezetben az erkölcsi tényezők láthatók. Az az ismétlődő kijelentés, hogy „nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, amit jónak látott", baljóslatú, 17,6; 21,25; vö. 18,1; 19,1.
A bírák időszaka átmeneti időt jelentett a megváltás - amely a kivonulással kezdődött és azzal fejeződött be, hogy Józsué bevitte Izráelt örökségébe - valamint a királyság felállítása között, Saul és Dávid alatt. Tehát a bírák idejét a gyülekezeti korszak történelmével hasonlíthatjuk össze, amely az isteni megváltás befejezésétől kezdve, vagyis az Úr első eljövetelétől, az Evangéliumoktól kezdve a látható királyság felállításáig tart, azaz Dávid nagy Fiának uralkodásáig. A gyülekezeti kor tehát a második eljövetelig tart, amikor Jézus hatalomban és dicsőségben jelenik meg, ahogyan a János mennyei jelenései tárgyalják. Ahogyan Isten különböző magatartású embereket támasztott bíróul, vezetőül és szabadítóul akkori népének, úgy most, minthogy nincsen látható isteni uralom, Isten embereket támaszt, hogy pásztorolják és vezessék Gyülekezetét, Sokatmondó párhuzam fedezhető fel a hét fő bíró, egy bitorló, 8-9. fej., valamint a János mennyei jelenéseiben szereplő hét gyülekezeti levél között, 2-3. fej. Figyeljük meg az ismétlődő ciklusokat a gonosz cselekvése, az Úr haragja, a nép Úrhoz kiáltása és az Ő irgalmas megszabadítása között.
Megkönnyebbülést jelent, amikor a sötét árnyékból kijutunk Rúth könyvének ragyogó napfényére, amely tragédiával kezdődik ugyan, de diadalra és szellemi áldásra jut. Noha még a Bírák időszakában Naómiban látjuk a helyreállítást, a moábita Rúthban az újjászületést és Boázban a megváltást, a könyv a király (Dávid, 4,22) nemzetségtáblázatával fejeződik be, mintegy előre látva a nagyobb Királyét, Mt 1,1.5.
Elimélek, amelynek jelentése: „Istenem király", életével megtagadja Isten szuverenitását, de Rúth isteni kegyelem által megtalálja helyét a királyok Királyának nemzetségtáblázatában, Mt 1,5-től.