„EREDJ, S VALAMI a te szívedben van, vidd véghez", 1-3. v. Dávid királyságra emeltetett, 1.2.3. v., békességet és nyugalmat nyert, 1. v. Beszélt Nátánnak arról az ellentétről, amely saját cédrusfa palotája, valamint azok között a kárpitok között van, ahol Isten ládája lakozik, 2. v. Erre Nátán jóváhagyta a király kívánságát, 3. v. „Lelkem, várj csak a te Istenedre!"
„Menj és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak", 4-17. Még a legjobb ötleteink is, ha túlmennek Isten Igéjén, beleütközhetnek abba, hogy „szólottam-é csak egy szót is?", 7. v. Figyeljük meg a finom átváltást arról, hogy „a király", 1-3. v., arra, hogy „az én szolgámnak, Dávidnak", 5-8. v. Egyetlen biztonságunk az attól való függés, akinek szolgálunk.
A seregek Ura hatalmas volt és nagylelkű. „Én hoztalak ki", 8. v., „veled voltam", „nagy... nevet szerzettem neked", 9. v. és „házat", 11. v. Ha Dávid „házat... építeni" akar az Úrnak, akkor „házat csinál (Dávidnak) az Úr", 5.11. v. Az Úr útjai a fejedelemmel beleillettek ígéreteibe „az én népem... Izráel" számára, 7.8. v., amelynek helyet szerzett, aztán elplántálta, majd nyugalmat adott neki, 10-11. v.
Az Úr Dávid magvát is fel fogja támasztani őutána, megerősíti királyságát, és az ő magva fog „házat építeni az én nevemnek", ami után Dávid vágyódott, 12-13. v., sőt „Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam", 14. v. Egy fejezeten belül, ahol gazdagon el vannak hintve az isteni címek az önkijelentés ösvénye mentén, ez a kibontakozó virágzás a leglélegzetelállítóbb kell, hogy legyen. Salamon volt az Isten által kijelölt örökös, akinek hűséges bizalommal és fiúi engedelmességgel kell cselekednie. Salamonnál azonban tragikus törés történt, valamint azoknál, akik őt követték Dávid dinasztiájában. Isten szeme előtt egy másfajta Fiú állt. A hagyományos rabbinisztikus tanítás itt a Messiásra mutat, aki számára szinonimává (rokonértelművé) vált a „Dávid fia" cím. Dávid egy másik helyen a Messiást „Uramnak" nevezte, Zsolt 110,1; Mt 22,42-45. Az Úr Jézus Krisztus Dávid gyökere és ága, Jel 5,5; 22,16. Ő Isten örökkévaló Fia, akinek Isten egyedülálló módon Atyja, Zsolt 2,7; Csel 13,33; Zsid 1,5; 5,5. Ő fogja felépíteni a templomot és Ő fogja viselni a dicsőséget.
Ó, jöjjetek, imádjuk!
Zsolt 110. 1 [Dávid zsoltára.] Így szól az ÚR az én uramhoz: Ülj a jobbomra, amíg ellenségeidet a lábad alá nem vetem zsámolyul.
Jel 5. 5 De egy a vének közül azt mondta nekem: Ne sírj! Íme, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet és hét pecsétjét.
Jel 22. 16 Én, Jézus küldtem az angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen nektek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.
Zsolt 2. 7 Törvényként hirdetem, az ÚR mondta nekem: Az én fiam vagy te, ma adtam neked életet.
Apcsel 13. 33 amint az a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te, ma nemzettelek téged.
Zsid 1. 5 Mert kinek mondta valaha az angyalok közül: „Én Fiam vagy te, ma szültelek téged”, és ismét: „Atyja leszek, és ő Fiammá lesz”?
Zsid 5. 5 Hasonlóképpen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.