AMIKOR EGY MUNKA Istenért folyik, hamarosan meg fog mutatkozni az ellenállás. Külső körülményeken keresztül és belső ellenségektől egyaránt így volt. A külső probléma kettős volt. Volt először is megvetés, 1-3. v., másodszor pedig összeesküvés, 7-8 v. A megvetés a gúnyolódás és lekicsinylés formáját öltötte. A csúfolódás olyan valami, amit az Újszövetségben is megtalálunk, és még mindig használatos fegyver Isten szolgái ellen, vö. Csel 17,18; 26,24. Nem szabad meglepődnünk, ha ellenünk is használják. Az Úr is érezte a megvetés kegyetlen fegyverét, vö. Lk 22,63; 23,35-37. Bármilyen lekicsinylés irányul is ellenünk, mindenekelőtt tárjuk szeretett Urunk elé. A megvetés csak köpönyeg volt, ami valami mást rejtett - Szanballat ingerült volt. Nehémiást nem lehetett egykönnyen elbátortalanítani. Imádkozott, szervezett, bátorított és épített.
Amikor a gúnyolódás nem hatott, összeesküvéssel próbálkoztak. Azt tervezték, hogy erőszakot alkalmaznak. A közös ellenségek közös barátokká válnak, így ügyük közös Isten népe ellen, vö. Lk 23,12. Az igazság az, hogy Isten munkája felül fog emelkedni az ellenség ellenállásán. Itt a fal haladt előre, Isten munkáját elvégezték. A nép beleadta a szívét a munkába, ugyanakkor imádkoztak, őrséget állítottak és folytatták, vö. Mk 14,38.
Ezután jöttek a belső problémák. Először is ott volt mindenféle törmelék, amely a megfáradást okozta, 10. v., másodszor pedig ott volt a félelem, amely a veszedelmekre való figyelésből eredt, 11-14. v
Sok volt a törmelék, amely akadályt jelentett és azt eredményezte, hogy a dolgozók ereje elfogyott. Hordalék tetején nem tudunk építkezni. Azt először el kell tisztítani, és a szilárd alapokat lefektetni, vö. 1Kor 3,11. De ehhez erőre volt szükségük és az már fogyóban volt, Neh 4,10. A gyógymód az Ézs 40,31-ben található.
A félelem, amely megszállta őket, abból eredt, hogy a körülményekre tekintettek inkább, mint Istenre. Annyira félénkek voltak, hogy Nehémiás látszólag újra egyedül maradt, bár sohasem volt egyedül, vö. 2Tim 4,16-17. A válasznak rá kellett ébresztenie őket Isten nagyságának tudatára, Neh 4,14. Ha Őrá emlékeznek és szívükben tartják, akkor a vereség lehetetlen. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban", Zsolt 46,2. Ez az Isten a mi Istenünk, aki odaadta Fiát, feltámasztotta a halálból és jobbjára ültette, mint a mi Segítségünket a nyomorúságban.