Skip to main content

08.19 Válság Izráel történelmében

OLVASNIVALÓ: 
Zsoltár 78,1-20.59-72

A 119. ZSOLTÁRTÓL eltekintve a 78. zsoltár a leghosszabb a gyűjteményben és ugyanakkor az egyik legfontosabb. Izráel törtelmének történeti vázlatát adja meg, felölelve sok évszázadot. A bevezetés, 1-8. v., négy generációról beszél, és az apáknak a felelősségéről, hogy megtanítsák ezeket az igazságokat gyermekeiknek és unokáiknak, vö. 2Tim 2,2.

A Zsolt 78,9-11-ből értesülünk arról a csatáról, amely az 1Sám 4-ben van feljegyezve, amikor a ládát a filiszteusok fogságba ejtették. Ez történelmük sötét szakasza volt, amelyet Éli főpap tévelygése eredményezett, valamint két fiának, Hofninak és Fineásnak szentségtelen magatartása, 1Sám 2,12-17. Ezután következik Izráelnek Egyiptomból való megszabadulása, és az azzal kapcsolatos csodák, Zsolt 78,12-14. Ez össze is foglalja Mózes 2. könyvét. Ezt követik a pusztai tapasztalatok, amelyeket a 4Móz jegyzett fel. A megütött kőszikla, 20. v., a manna, 24. v. és a fürjek, 27. v. A lázadás szomorú történetét, valamint a zúgolódást újra és újra ismétli. Háromszor találjuk a szavakat: „hátat fordítottak", 9., 41., 57., Isten haragja és bosszankodása pedig tízszer olvasható. A csúcspont a következő: „Elvetette magától silói hajlékát, a sátort, amelyben lakott az emberek között... Azután megutálta a József sátorát, és nem választotta Efraim törzsét; hanem a Júda törzsét választotta, a Sión hegyét, amelyet szeret... kiválasztotta Dávidot, az Ő szolgáját és elhozta őt a juhok aklaiból... hogy legeltesse Jákobot, az Ő népét", 60.67-től 70-ig. Ha valaki nyomon akarja követni ennek a nagy változásnak minden részletét Efraimtól Júdáig, valamint a sílói sátortól a Sión hegyéig, el kell olvasnia a Bírák könyvét, Józsué könyvének egy részét, valamint az 1Sám első fejezeteit. Ott történelmi beszámolót kapunk, a zsoltárban pedig a változások belső és szellemi okait találjuk meg.

Ahogy végigtekintjük Izráel tragikus történelmét, a lecke meg van adva számunkra az Újszövetség két szakaszában. Az 1Kor 10-ben figyelmeztet bennünket az Ige, hogy ne kövessünk el bűnt, és azt mondja, hogy „Mindezek pedig példaképpen estek rajtuk; megírattak pedig a mi tanulságunkra, 11. v. A Zsid 3-4. pedig emlékeztet bennünket annak a generációnak szomorú sorsára, akik meghaltak és csontjaik a pusztában maradtak, 3,17. Ezek a figyelmeztető piros lámpák számunkra manapság.