A ZSOLTÁR KÓRÁH fiai által, vagy számukra készült. Mintha utalás lenne a 10. versben Kóré, Dátán és Abirám lázadására, amely a 4Móz 16-ban van feljegyezve. Ott Kóré fiait az isteni kegyelem megkímélte, ezért mondják, hogy inkább akarnának az Isten házának küszöbén ülni, mint a gonosz sátrában lakni, 4Móz 16,27.
Úgy tűnik, a zsoltárt abban az időben írták, amikor a templomot és a szolgálatokat felállították, de a zarándoklás azért a nemzeti lét része volt. A zarándok vágyát fejezi ki az ország távoleső részében, amint arra az örömre gondol, amikor felmegy imádkozni a templomba az évenkénti ünnepen. A zsoltár három részre oszlik:
(1) Hazavágyódó látomás Isten házáról, 1-4. v. Vágyódása múltat idéző, mint a 42,1-2. Egész lénye kiált, nemcsak a hely után, hanem maga Isten után. A veréb és a fecske képét használja. Az egyiknek háza, a másiknak fészke van a templom épületeiben. Az egyik mindig ott van, akár esik, akár süt a nap. A másik vándorol, és amikor eljön a hideg tél, napfényesebb éghajlatra költözik. Boldognak hirdeti azokat, akik a házban laknak, mint a papok és léviták. Ők állandóan a dicsőítés szolgálatával foglalkoznak.
(2) Úton van Jeruzsálembe és a templomba, 5-8. v. Ereje az útra magától Istentől van, 6. v. Volt már ezen az úton. Ismerte azt. Mennyei vezetője volt. A térkép be volt írva elméjébe és szívébe. De át kellett mennie a mély Beka-völgyön. A száraz évszakban az sivár volt és száraz, de ő tudta, hol talál vizet az oázis forrásánál. Aztán jön a korai eső, és a patakok megtelnek, 7. v. A zarándok csapat egyre növekszik, ahogyan közelebb jutnak úti céljukhoz, 8. v.
(3) Megérkezik vágyainak és imádságának helyszínére, 10-13. v. Miután a hosszú, fárasztó utazás elteltével a zarándok végre megérkezett, meglátja Isten felkent főpapjának arcát. Számunkra ma a Nagy Főpap a feltámadott, megdicsőült Isten Fia. „Kegyelmet és dicsőséget ád az Úr", kegyelmet az útra és dicsőséget annak végén. Az úton az Úr a ránk ragyogó nap, és pajzs, hogy megvédjen bennünket.