Skip to main content

09.02 A halleluja kórus

OLVASNIVALÓ: 
Zsoltár 146,1-10; 150,1-6

AZ UTOLSÓ ÖT ZSOLTÁR mindegyike a Hallelujah szóval kezdődik és végződik, amit itt úgy fordítottak, hogy „Dicsérjétek az Urat". A Zsoltárok könyve úgy kezdődik, hogy „boldog", Zsolt 1,1 és úgy végződik hogy „hallelujah" Zsolt 150,1. Ennek az utolsó öt zsoltárnak mindegyike fokozatosan növekszik dicsőítésben és örömben, egészen a 150. zsoltárban lévő felséges befejezésig. Minden teremtmény és az egész világmindenség fel van szólítva, hogy dicsőítse a minden élő és élettelen Teremtőjét, Fenntartóját, és Megváltóját!

A 146. zsoltár az egyénnel kezdődik: „Dicsérd én lelkem az Urat! Dicsérem az Urat, amíg élek", 1-2. v. Külön említi az elnyomottakat, az éhezőket, az elfogottakat, a vakokat, a meggörnyedteket, az igazakat, a jövevényeket, az árvát és az özvegyet. Mindezeknek minden oka megvan, hogy dicsőítsék az Urat.

A 147. zsoltár Jeruzsálemmel és Izráelnek elűzötteivel foglalkozik. Az Úr építi Jeruzsálemet és összegyűjti Izráelt, 2. v. Isten kegyelmének dicső szándékai vannak Izráellel. A zsoltáríró összekapcsolja a megtört szívűeket, 3. v., a csillagokkal, 4. v. Az Úrnak életbevágóan fontos mindkettő. Figyelemmel kíséri az erdő vadját, és a hollófiakat, amelyek táplálékért kiáltanak, 9. v.

A148. zsoltár az éggel, az angyalokkal és a mennyei seregekkel kezdi, 1-2. v. A következő lépéseket a naprendszer és a felhők jelentik, 4-5. v., aztán a hegyek és dombok, a fák, a vadak, férgek és szárnyas állatok, 9-10. v., majd az emberiség, királyoktól és hercegektől kezdve öregekig és gyermekekig, 11-12. v. Mindnyájukat felszólítja, hogy dicsérjék az Urat.

A 149. zsoltár egy új énekkel kezdődik, hogy énekelje azt a kegyesek gyülekezete: Izráelnek és a Sión gyermekeinek különleges oka van az örömre, mert „kedveli az Úr az Ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg", 4. v. Nagy Isten-dicsőítés van a torkukban és kétélű kard a kezükben, 6. v. Amikor Isten igaz ítélete megalázza ellenségeiket, ismét dicsőítik az Urat.

150. zsoltár. A dicsőítés ereje addig növekedett, amíg a 150. zsoltárban 13-szor fordul elő, hogy „dicsérjétek". Az ÚSZ-ben a „halleluja" szó csak a 19,1-6-ban fordul elő. Ott négyszer olvassuk, mint megfelelő bevezetést a Bárány menyegzőjéhez, 7. v. Ennek a hatalmas szónak utolsó előfordulása a következő: „Halleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható".