ÉZSAIÁS PRÓFÉTA KÖNYVE páratlan irodalmi mestermű. A következő tények megerősítik a Könyv egyedülálló voltával kapcsolatos hitünket.
(1) Az „Izráel Szentje" címet 23-szor használja (lásd még: 5,16; 6,3; 10,17; 29,23; 40,25; 43,15; 49,7; 57,15), noha másutt csak a következő helyeken található: 2Kir 19,22; Ézs 37,23; Jer 50,29; 51,5; Zsolt 71,22; 78,41; 89,19. Ennek a címnek a használata mindenütt megtalálható a könyvben, de többször a 40-66. fejezetben (13-szor), mint az 1-39. fejezetben, amelyek feltétlenül Ézsaiásnak tulajdoníthatóak.
(2) Az ézsaiásí idézetek az ÚSZ-ben, amelyeket kifejezetten őneki tulajdonítanak, az egész könyvből származóak. Csak a Zsoltárokat idézik gyakrabban. Megjegyezhetünk példákat azokból a fejezetekből, amelyeknek szerzőségét megkérdőjelezték, vagyis 40-66-ból. A 40,3-at Ézsaiásnak tulajdonítja a Mt 3,3; Lk 3,4; Jn 1,22; a 42,1-4-et a Mt 12,17; az 53,1.4.5-öt a Jn 12,38; Róm 10,16; Mt 8,17; Csel 8,30; a 61,1-2-t a Lk 4,17; a 65,1-2-t a Róm 10,20.
(3) Az ihletettség ténye. Ézsaiás prófétai értelemben mind általános, mind konkrét kifejezésekben írt, amelyek egyrészt a közeli, másrészt a távoli jövőre vonatkoztak. Isteni kijelentés útján ugyanúgy otthon van a babiloni események megjövendölésében, mint amikor Immánuel megszületését, vagy a messiási Királyságot jelenti meg. Megjövendölte Babilon bukását, még mielőtt színre lépett volna, hogy nagyhatalom legyen, 13. fej. Két évszázaddal az esemény előtt nevén nevezi Círuszt, aki majd Isten felkent eszköze lesz Babilon elpusztítására, 44,28; 45,1. Ebben a Krisztus előtti 8. évszázadban a próféta előre látja a Messiás első eljövetelét, 7,53, fej. Ezeknek és sok más próféciának a beteljesedése az ihletettség nagy bizonyítéka, 5Móz 18,21-22. Bizalommal várhatjuk a Messiás második eljövetelét és Királyságát, ahogyan azt világosan feltárta Ézsaiás is: 2.9,11.12.24-27 fejezet, valamint a 40.55.60-63. 65-66. fej.
A tartalom. A könyvnek két fő része van, amelyet a történelem kapcsol össze, 36-39. fej. Az Asszíriától való megszabadulás uralja az első részt (vö. 36-37), a Babilonból való visszatérés pedig a másodikat (vö. 38-39). Szolgálata az 1-39-ben jelen idejű, és főleg elítélő jellegű; a 40-66-ban előretekintő és főleg vigasztaló jellegű.