A NEGYEDIK LÁTOMÁS a megszabadult nép megtisztításával kapcsolatos. A főpap a nép képviselője volt például akkor, amikor megvallotta bűneiket az Engesztelés Napján, 3Móz 16. Itt Jósua, a főpap a népet képviseli, valamint Jeruzsálemet a maguk természetes állapotában, 2. v. Minden igazságuk olyan volt, mint a szennyes ruha, 3. v. Csak Isten szuverén kegyelme menthette meg őket a tüzes ítélettől. Isten választotta őket, miközben ők méltatlan faágak voltak, és az Ő kielégített igazsága alapján megváltotta és megigazította őket. Ezt teszi ma Izráelnek egy maradékával, és hamarosan üdvözíti majd az egész nemzetet, Róm 11,5.26-28.
A vádló a megszokott szerepét játszotta, amikor így járt el. Ezt a szerepet hamarosan örökre megtagadják tőle, Zsolt 109,6; Jel 12,7-10. A bíró az Úr angyala volt, aki Úrnak is van nevezve, 2. v. azonban a kegyelem csodájaként minden vádra a bíró válaszol! „Kicsoda vádolja az Isten választottait? Isten, az aki megigazít?... Krisztus az, aki meghalt... aki az Isten jobbján van, aki esedezik is értünk?", Róm 8,33-34.
Az ÓSZ-i papoknak az Úr előtt kellett állniuk szent szolgálatban, 5Móz 10,8; Bír 20,28; 2Krón 29,11, minthogy ez volt a megbízatásuk, Ez 44,15. De ebben a látomásban a papság és a nép nem volt abban a gyakorlati szentségben, amely megfelelt volna, kiváltságos szerepüknek a kiválasztó kegyelemben, 3. v. A bűnvallás nyomán Isten hűséges lesz és kész a megbocsátásra. Újra felöltözve és Isten útjain járva megtarthatják megbízatásukat és akkor azok között lesznek, akik „mellette állnak" a szolgálatban, 7. v.
A hívők ma Isten tulajdon népe, akik szellemi áldozatokat mutathatnak be, és dicsőíthetik Őt, aki bennünket szentségben elhívott, 1Pt 1,15-16; 2,5.9.
A látomás távolabbra mutat; Jósua és a papok az eljövendő dolgokat szimbolizáló férfiak voltak, Zak 3,8. Amikor Izráel a jövőben megtisztul, papok nemzete lesz, Ézs 61,6; 2Móz 19,6. Mindenki élvezni fogja elveszített örökségét, Zak 3,9-10; 3Móz 25,10, mert a seregek Ura ezt mondja: „eltörlöm e földnek álnokságait egy napon", Zak 3,9.