Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Máté 18,15-35

PÉTER FÉLBESZAKÍTOTTA az Urat, hogy egy bizonyos pontra nézve felvilágosítást kapjon (21. v.). Az Úr arról az eljárásról beszélt, amelyet akkor kell követni, ha egy keresztyén egy másik ellen vétkezik (15-17. v.). Arra utalt, hogy egy bűnbánó testvérnek meg kell bocsátani (15. v.). Péter azt akarta megtudni, hogy mit kell tenni akkor, ha a testvér másodszor is vétkezik, és ha harmadszor is? Hányszor kell a keresztyén embernek megbocsátania egy másiknak, mielőtt úgy döntene, hogy most már aztán elég? Péter úgy vélte, hogy hét eset talán már nem elfogadható (21. v.).

Az Úr példázattal válaszolt (23-24. v.). Egy bizonyos király szolgája hihetetlen nagy összeggel tartozott a királynak, és könyörgött, hogy haladékot kapjon a visszafizetésre. A történet szerint a király sokkal messzebbre ment, mint amit a szolga kért. Nem adott haladékot a szolgának, hogy teljesítse tartozását; ingyen megbocsátott neki, és az egészet elengedte. A szolga szabad lett. Nem sokkal utána ugyanez a szolga felfedezte, hogy egyik szolgatársa tartozik neki valamilyen jelentéktelen összeggel. Szolgatársa időt kért, hogy visszafizesse adósságát, ő azonban ezt könyörtelenül elutasította, és durván bánt vele. Amikor a királynak tudomására jutottak az eset részletei, annak megfelelően bánt az irgalmatlan szolgával.

Nem számít, hogy testvéreink milyen gyakran vétkeznek esetleg ellenünk, vétkük velünk szemben mindig jelentéktelennek bizonyul azzal a számos bűnnel összehasonlítva, amelyet Isten az Ő kegyelméből nekünk megbocsátott. Rendszerint egy kezünkön meg tudjuk számolni azt, más szentek hányszor vétkeztek ellenünk. De még egy elektronikus számológép sem volna képes lépést tartani azzal, ahányszor mi bántottuk meg az Urat. Ő pedig kegyelmesen mindent megbocsátott.

Szükségünk van arra, hogy mindig emlékezzünk bűnbocsánatunk árára és fontosságára. Ez nemcsak arra ösztönöz majd, hogy jobban szeressük az Urat (Lk 7,41-43), hanem arra is, hogy jobban készek legyünk megbocsátani azoknak, akik vétkeztek ellenünk. Nincs számszerű határ a megbocsátásra a menny királyságában, amikor a királyságba való bejutás egyetlen eszköze a korlátlan megbocsátás. Ha mindig szívből megbocsátunk testvérünknek (35. v.), még csak tudni sem fogjuk soha, milyen gyakran bocsátottunk meg neki, mert nem tartjuk számon!

Kövesd az Ef 4,32 tanácsát!

Ef 4. 32 Viszont legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.