JÁNOS APOSTOL, Pál után a második az újszövetségi Szentíráshoz való hozzájárulásában. Számos okból elfogadjuk, hogy ő ennek az evangéliumnak a szerzője, nem utolsó sorban magával az Úrral való bensőséges közössége (2,24; 4,1; 19,28), valamint a Szentföld részletes ismerete miatt (1,28, 2,1; 3,23). Különösen jól ismerte a tanítványokat is, jelezte, hogy szemtanú bizonyságtételéről van szó (1,40; 6,8). János háttérbe vonuló író. Amikor a nevek megadásában mutatott pontosságára gondolunk, csakis arra következtethetünk, hogy a 13,23; 20,2 stb. helyeken meg nem nevezett személy maga az apostol. Ha valaki más írta volna az evangéliumot, igencsak furcsa lenne, hogy elhagyta volna egy olyan jól ismert személynek a nevét, mint János apostol.
Az evangéliumot János idős korában, az első század vége felé írhatta. Elevenen visszaemlékezett fiatalságának emlékezetes napjaira, amikor Isten Fiának társaságában volt. Övé az utolsó evangélium, és feltételezi, hogy olvasói tájékozottak már bizonyos jól ismert tényeket illetően. Írásának okát a Jn 20,30-31-ben adja meg. A bőségesen rendelkezésre álló anyagból az apostol gondosan kiválogat bizonyos dolgokat, hogy elhiggyük: Jézus a Krisztus (az ősi próféciák beteljesedése), és még inkább azt, hogy Isten Fia. János számára a Messiás magának Istennek a természetével rendelkezik, és a Őbelé vetett hit által az emberek az örök élet birtokában örvendezhetnek.
A Jn 21,24-25-öt az evangélium rövid összefoglalásának tekinthetjük. Emlékeztet János megbízható bizonyságtételére és Krisztus csodáira, mert ha mindent feljegyeztek volna, amit Ő tett, a világ sem fogadhatná be a könyveket. A 20,30-31 azt mondja el, hogy miért írt János: hogy higgyünk és ezáltal életünk legyen; míg a 21,24-25 megadja, hogy mit írt az apostol, bizonyságtételét és kimeríthetetlen témájának teljességét. János szókincse korlátozott, ismételten ugyanazokat a szavakat alkalmazva. Mindemellett mélységes bepillantása van Isten egyedülálló kijelentésére Krisztusban.
Az evangélium javasolható fő beosztása a következő: Jézus Krisztus személyének kijelentése (1-4. fej.); hatalmának tárgyalása (5-12. fej.); szenvedésének leírása (13-21. fej.)