AZ APOSTOLOK Cselekedetei kötelező olvasmány mindenkinek, aki azt hiszi, hogy az ős Gyülekezet mentes volt a zavaroktól! Tegnap a Sátán kettős támadásáról olvastunk a jeruzsálemi gyülekezet ellen, most pedig további nehézség támad a gyanúból, amely a görögül beszélő és a héberül beszélő zsidók között volt a közösségben (1. v.). Isten azonban, Aki ugyanaz volt a korábbi szükséghelyzetekben, áldást tud kihozni ebből az új, potenciálisan megosztást okozó helyzetből is. így meglátjuk a krízis megoldását (1-7. v.), és találkozunk egy Krisztusra emlékeztető szolgával (8-15. v.).
A bölcs apostoli vezetés elhárítja a szakadás veszélyét a gyülekezetben (2-6. v.), és az előtérbe juttat valakit, aki gyönyörűen ábrázolja a keresztyén szolga néhány jellemvonását. Mit tanulhatunk Istvántól? Először is Isten által felkészített volt (1-3. v.). Noha a szentek választották és az apostolok jelölték ki, érezhetjük mindenben az isteni kezet, mert Isten mindig kiemel embereket a maga számára a nehézségek közepette. Mózes az egyiptomi elnyomásból emelkedik ki, Saul (Pál) hamarosan felbukkan majd az ellenség soraiból, mint a hit bajnoka, és István egy belső gyülekezeti válságból emelkedik ki. Örvendezzünk annak, hogy maga a mennybe ment Úr az, aki adománnyal rendelkező emberekkel látja el Gyülekezetét (Ef 4,8-13). Másodszor ő olyan, akinek „jó bizonysága" van (ApCsel 6,3). Nem lehet igazi szolgálatot végezni a Mester számára, ha az életünk nem felel meg a róla tett hitvallásunknak.
Ezenkívül István nem üres edény, hanem olyan férfi, aki teljes Szent Szellemmel és bölcsességgel (3. v.), hittel és Szent Szellemmel teljes (5. v.), teljes hittel és erővel (8. v.). Nem csoda, hogy nagy dolgokat tett Istenért. Az nem tud adni semmit, akit előzőleg nem töltött be az Úr. Ráadásul ez a szolga elég alázatos ahhoz, hogy a csekély felelősséget igénylő gyakorlati gyülekezeti ügyekkel foglalkozva kezdje szolgálatát. A kis körben mutatott hűség megnyitja a kedvező alkalom szélesebb területét (8-10. v.). Az, hogy Isten nem adományoz nekünk nagyobb érte végzett szolgálatot, talán amiatt van, hogy a kis dolgokban hűtlenek voltunk (Lk 19,12-2 7).
Végül István hasonló a tökéletes Szolgához, az Úr Jézushoz hűségben, feddhetetlenségben és szenvedésben (11-14. v.; Mt 26,60). Az igaz szolga boldogan megy Mesterének az útján (Jn 15,18-20).