A HIT általi megigazulás most helyet ad a csodálatos következményeknek az így megigazult hívőkre. Igazi békességnek kell megnyugodni az igazságon (Zsolt 85,11; Ézs 32,17; Róm 14,17; Zsid 7,2); de miután az isteni igazság elégtételt nyert, beléphetünk az Istennel való békesség élvezetébe (Róm 5,1). Ellentétben a népszerű teológiával, a hívő ember biztonsága és békessége nem annyira Isten csodálatos irgalmán nyugszik, mint inkább megingathatatlan igazságosságán.
Eddig nem említettük Isten szeretetét (5. v.). Mostanáig az uralkodó témák az igazság, az ítélet és a harag voltak. Nincsen-e indokolatlan hangsúly Isten szeretetén a modem igehirdetésben, amely bátorítja a közönyt a meg nem tért emberben? Ez az apostoli igehirdetésben nincsen említve, de megtapasztalhatja a hívő ember, akinek szívébe a Szent Szellem adta (5. v.). Mindazáltal Isten szeretetének végső bizonyítéka nem a szubjektív megtapasztalásban van, hanem az objektív tényben. Isten a mi hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk (8. v.; vö.: Ef 2,4-5).
Három okot említ az örvendezésre. (I.) Az Isten dicsőségének reménysége (2. v.). Számunkra a dicsőség a megígért hasonlóság az Ő Fiának képéhez (8,29; Jn 17,22), de bizonyára túltekintünk a saját áldásunkon Isten örömére, amit az Ő szándékának bennük való teljesedése Őneki jelent (Ef 1,6). (II.) Nyomorúság! (Róm 5,3). Meg kell jegyeznünk, hogy a Jak 1,2 bátorít hasonló reagálásra a megpróbáltatásokkal szemben, és lényegében ugyanazt az okot adja meg - a megpróbáltatások arra szolgálnak, hogy neveljék a jellemet. Sok mindent segít megmagyarázni az életben, ha látjuk, hogy ebben Isten nagy szándéka rejlik. Amik vagyunk, és amivé leszünk, az fontosabb Istennek, mint amit teszünk, bármilyen jó is az önmagában (1Tesz 1,6; 1Pt 1,7). (III.) Isten maga (Róm 5,11). Örvendezünk abban, amit Isten cselekedett, de a megváltás egész csodálatos rendszere olyan gyönyörűen állítja elénk Isten jellemét, hogy örvendezünk abban is, hogy kicsoda Ő. A zsoltárok túláradóak az örömre és a boldogságra szolgáló okokkal, de a végső ok a zsoltáríró számára, ahogyan számunkra is: „vigasságos örömömnek" Istene (Zsolt 43,4). De békességünk, ahogyan örömünk is, „a mi Urunk Jézus Krisztus által" van (Róm 5,1.11).