EZEKET a fejezeteket néha szinte úgy tekintették, mint valamiféle elkalandozást, hogy Pálnak mindig jelen lévő fájdalma Izráel miatt (9,1-5) hirtelen belesodorta őt valamilyen, a tárgyhoz nem tartozó előadásba Izráel bukásának a titkáról, újra felvéve azt a témát a 12,1-ben, amelyet megszakított a 8. fejezet végén. Ebből a szempontból az „Isten irgalma", amelyre alapozza kívánságát önmaga teljes kiszolgáltatásáról, a 8,38-39 bizonyosságára utal, hogy semmi sem választhatja el a hívőt az Isten szeretetétől.
De Isten szeretetének éppen ez a témája vezette Pált arra, hogy Izráel helyzetét tárgyalja. Érzékenyen, mint mindig, azokra az esetleges reagálásokra, amelyeket ez a tanítás kiválthat, megértette, hogy Istennek az a cselekedete, hogy félreállít egy nemzetet, amely számára szeretetét kinyilvánította (5Móz 7,7-8; Mt 1,2), látszólagos konfliktushoz vezethet ezt a bizonyosságot illetően. Nehéz a XXI. századi keresztyéneknek, hogy megértsék, ez milyen súlyos probléma volt.
A következő rövid elmélkedések nem tehetnek többet, minthogy érintik Pál problémakezelését, de segítséget jelent, ha megnézzük először a 11,25-36-ban lévő összefoglalást. Izráel vaksága meg fog szűnni, amikor Istennek a pogányokkal kapcsolatos jelenlegi szándéka beteljesedik. Isten nem felejtkezett el szövetségéről, és Izráelt még mindig szereti. Ha az ő hitetlenségük megnyitotta az irgalom ajtaját a pogányok számára, akkor Izráel is irgalmat talál majd. Igaz, hogy Isten zsidókat és pogányokat egyaránt ítélettel sújtott, de ez azért volt, hogy mindkettőnek irgalmazhasson. Az irgalom témáját már hangsúlyozta (9,15-16.18.23), de Pál nyilván hatást szeretne gyakorolni olvasóira, és erre visszatér a 15,8-9-ben.
Világos tehát, hogy a 12,1 nem olyan témát vesz fel, amelyet a 8. fejezet vége félbeszakított, hanem természetesen következik az a 11. fejezet végétől.
Isten korszakokat felölelő tervének mélységeit kutatva Pál újra csodálja Isten ismeretének mélységét és bölcsességét. Isten majd még igazolva lesz a világmindenség szemében minden útjában. Ő mindennek a forrása, Ő a tényleges oka mindennek, és minden Őt fogja megdicsőíteni. Itt megnyugodhatunk, még akkor is, ha útjai számunkra jelenleg érthetetlennek tűnnek.