SZOMORÚ OLVASMÁNY van mára, és gondosan kísérjük azt figyelemmel. Emlékezzünk rá, hogy Istenünk nemcsak szeretet, hanem világosság is, és Őbenne nincsen egyáltalán sötétség. Mennyire hűséges a Szent Könyv, semmit sem rejtve el, hanem nyíltan foglalkozva a bűnökkel! Pál igyekszik kezelni egy olyan helyzetet, amely bemocskolja a gyülekezet eddig elért eredményét és lerontja bizonyságtételét. Vérfertőzés van itt feljegyezve (1. v.). Ilyen helyen, mint Korintus, a fiatal szentek milyen könnyen lettek tájékozatlanok! Pedig ez még a várost is felülmúlta szörnyűségében (1. v.). Ezért van szükség a figyelmeztetésre, hogy „vigyázzatok" (16,13). A (hús)test a szégyen nagyobb mélységeibe tud süllyedni, mint a meg nem tért ember!
Sajnálatos magatartás, 2. v. A hívők között nemtörődömség uralkodott (6a. v.). Meg voltak elégedve azzal, hogy a bűnös közöttük maradt. Manapság hasonlóképpen vannak ilyen ügyek a gyülekezetekben, amelyekkel nem is foglalkoznak.
Döntő cselekvés, 3-5. Pál készenlétben volt. Noha távolról már ítélt a dologban, és átadja a gonosztévőt a Sátánnak a (hús)test romlására és a szellem megtartására.
Legyőzendő kísérőjelenség, 6. v. Ha a vétkes embert nem zárják ki, a kovász ki fog hatni az egészre. A rákfenét ki kell vágni, vagy a végtag fog elveszni.
Céltudatos munkálkodás, 7-8. v. El kell távolítaniuk a régi kovászt, megemlékezve arról, hogy Krisztus, a mi Páskabárányunk megáldoztatott értük, és ahogyan kovásztalanul tartották meg a kovásztalan kenyér ünnepét, megváltott életüket tartsák meg őszinteségben és igazságban. Izráelnek a kovászt az első napon el kellett tisztítania.
Tanácsadás, 9-13. v. El kell utasítani azok társaságát, sőt még a velük együtt evést is, akik szégyenteljesen járnak és viselkednek. Ez nem hatalmaz fel olyanok kiközösítésére, akik, noha kifogástalan életvitelűek, nem mondják a mi egyéni jelszavainkat az általunk elképzelt rend szerint. Az Ige azonban arra utasít bennünket, hogy saját közösségünkön belül különüljünk el azoktól, akik rossz hírbe keverik a bizonyságtételt. A gonosz személyeket teljesen el kell távolítani, természetesen helyreállításuk szem előtt tartásával. „Vessétek ki azért a gonoszt magatok közül" (13. v.). Ez az egész gyülekezet általi büntető cselekedet; figyeljük meg a 4-5. verset.
Tanulság: Ha látunk ilyen embert, aki kiközösítésre kerül, fontoljuk meg, hogy „én Isten kegyelméből vagyok, aki vagyok".