Skip to main content

07.16 Különféle befejező gondolatok

OLVASNIVALÓ: 
1Korintus 16,1-24

PÁL, MIUTÁN a főbb ügyekkel foglalkozott, válaszolt a nehézségekre és megoldotta azokat, most levelének befejezésére készül. Levelét a következőkkel kívánja zárni:

Figyelmeztetés, hogy emlékezzenek, 1-4. v. Fontos tanítási kérdések sohasem homályosíthatják el mások földi szükségleteit. A hit tisztaságának dolgai Isten előtt mindig kéz a kézben járjanak embertársaink iránti kötelességtudó érdeklődésünkkel. Figyeljük meg az elsőbbséget, amelyet ennek a gyakorlatnak adott. Az Úr feltámadásáról való megemlékezésük napján gyakorlatilag meg kell emlékezniük szenvedő keresztyén társaikról is.

Tervezett náluk maradásának közlése, 5-9. v. Sok rosszallása ellenére kimutatja, hogy mennyire érdekli a sorsuk, és mennyire szereti őket, mert nemcsak röpke látogatásra készül hozzájuk, hanem hosszas maradásra.

Atyai tanácsadó szó, 10-12. v. Elő akarja készíteni Timóteus jó fogadtatását, ha meglátogatja őket. Védeni akarja hitben igaz gyermekét a korintusi hívők bármilyen esetleges nemtetszésétől, és meg akarja magyarázni Apollós indítékait is. Milyen gondja van munkatársaira! Ez az ember nem feledkezik meg az emberi gondoskodás finomságairól sem.

A kötelességre vonatkozó útmutatás, 13-14. v. Ösztönzi olvasóit vigyázásra, hűségre, készségre, állhatatosságra és szeretetre. Azzal a bizalommal teszi, hogy ez az utolsó határozott utasítás el foga érni a fülüket.

Tanácsoló szó, 15-18. v. Emlékezteti őket némelyekre, akiket ismernek, és megismerteti velük azokat a szolgálatokat, amelyeket neki, valamint a korintusiaknak végeztek, és figyelmezteti őket azok illő megbecsülésére és az engedelmességre irántuk.

Számos elküldött köszöntés, 19-20. Most már befejezi:

A saját személyes köszöntésével, 21-24. v. Noha leveleit időnként nem maga írta, el kellett látnia saját aláírásával, mint a hitelesség jelével (21. v.). Ezután megadja utolsó figyelmeztetését és köszöntését. Ha valaki nem szereti az Urat (mennyire hangsúlyozta Krisztus Úr voltát ebben a levélben), legyen átkozott - az Úr közel! Az apostoli értekezés, amely részben annyira szigorú és fenyítő jellegű, olyan ellentmondást nem tűrő és mégis annyira bátorító, az isteni kegyelem énekeivel és saját krisztusi szeretetének kedvességével fejeződik be.

Tanulság. Törődjünk mindig a keresztyén előzékenységgel!