PÁL KORINTUSI 1. levele felébresztette a többség lelkiismeretét, és helyreállította szívükben az istenfélelmet és járásukban a becsületességet. Pálnak ez megkönnyebbülést okozott. Miközben leírja érzéseit Titusznak Korintusból való megérkezése előtt a következő szavakkal: „nem volt nyugalma (hús)testünknek", kifejezheti jelenlegi állapotát is, mivel nem kevéssé vigasztalódott meg Titusz megérkezésével és azokkal a hírekkel, amelyeket Korintusból hozott (7,6-7).
Maradt még néhány zavaró jelenség. Úgy tűnt, hogy még mindig fennállt az erkölcstelenség veszélye; erre vonatkozik figyelmeztetése a 6,14-ben. Személy szerint azonban jobban lehangoló volt számára az ellenségeskedés bizonyos korintusiak részéről. Mi olyan kegyetlen, mint a vallásos küzdelem? Micsoda mélységekbe tud az hatolni! A levél bemutatja azokat a mélységeket ameddig azt a hamis atyafiak eljuttatták. A következőkkel vádolták meg: könnyelmű (1,17); egoista (3,1); nincs elismerve (3,1-2); bolond, (5,13); nem apostol (11,5; 12,12); tisztességtelen (12,16- 19); kemény írásaiban, de szánalmas személyében (10,10); gyenge (11,30-33); Isten elégedetlen vele (12,1-10); silány beszédű (10,10); álnok, (12,16).
Szembe kellett néznie ócsárlóival. Pál önvédelemre kényszerült, és szükségesnek találta, hogy dicsekedjen (4,2; 6,4; 12,11) és önmagáról beszéljen. Így most Pálnak talán a legszemélyesebb és legmegrendítőbb levelét látjuk. Megvádolták azzal, hogy „(hús)test szerint jár" (10,2). Felhívja vádlóit, hogy mérjék össze magukat ővele, amikor a Krisztus iránti hűségről van szó (10,7). Megvetően mondták, hogy testi megjelenése szánalmas. Bátran szembenéz majd velük, amikor megérkezik (10,10-15). Mint fő-fő apostolok tetszelegtek (11,5), és tagadták az ő apostolságát Be fogja bizonyítani, hogy kik ők valójában: „hamis apostolok, álnok munkások, akik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat" (11,13). Arrogancia jellemezte őket, Pált azonban szolgálat és szenvedés jellemezte. Ezért találta szükségesnek, hogy önmagáról beszéljen. Ez visszataszító volt számára, mert ő mindig Krisztust szerette volna felmagasztalni. Most azonban szükséges volt önmagát bemutatni és megvédeni. Ha nem tette volna, akkor kiszolgáltatta volna a korintusiakat ellenségeiknek.