Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Galata 1,1-24

NEHÉZ MAGUNKAT beleképzelni abba a légkörbe, amelyben Pál ezt a levelet kezdi? Az ő „gyermekeinek" ír (4,19); azoknak, akiket következetesen és ismételten „testvéreinek" nevez, hűvös köszöntése azonban, hogy „Galácia gyülekezeteinek", meghazudtolni látszik a bensőséges közösséget, és valamiféle kiszámított távolságtartásra mutatat. Kapcsolatuk valóban feszült volt Ez előfordulhat a keresztyének között, amikor valamelyik fél tévedések áldozatává lesz. Pál nem volt olyan lelkiállapotban, hogy bármiért megdicsérje a galatákat, és említést sem tesz imádságaiban elfoglalt helyzetükre vonatkozóan. Így a legegyszerűbb köszöntésekkel tömören hivatkozik Krisztus munkájára, hangsúlyozva mindjárt az elején evangéliumának legfőbb szempontját (1-5. v.).

Pál evangéliuma az az evangélium, amelyet hirdetett a pogányok között (2,2), amelyen keresztül akkor Isten elhívását meghallották, amelyet ma is lehet hallani, és nem egy evangélium a sok közül. Az 1,6-12-ben ez a rendkívül fontos igazság áll előtérben, és ezt világosan meg kell érteni. Az, hogy a galaták nem értették meg annak teljes jelentőségét, kiszolgáltatta őket azoknak, akik összezavarták őket, és minket is a hasonlóan gonosz és vallásoskodó emberek prédájává tesz. Az öt tény, amelyet meg kell jegyezni, a következő: (I.) Bármilyen prédikátor, ember, vagy angyal, aki nem az apostoli evangéliumot hirdeti, méltó rá, hogy átkozott legyen. (II.) Az üzenet nem embertől származik, vagyis nem ember találta ki. (III.) Pál nem embertől kapta. (IV.) Nem Pál tanítása volt. (V.) Közvetlen kijelentésként kapta Jézus Krisztustól. Mennyire tiszta és emelkedett mindez! Az egyetlen és kizárólagos evangélium magától Istentől származik. Jézus Krisztus jelentette ki Pálnak, egyenlővé téve őt a tizenkét apostollal, aki azonban mégis teljesen független tőlük. Igehirdetők, legyen erre gondotok! Minden hívő őrizkedjen az olyan prédikátortól, aki hozzátesz vagy elvesz valamit Krisztus evangéliumából.

A 13-24. versben Pál szembeállítja azokat az éveit, amikor még Isten Gyülekezetének üldözője volt, a megtérése utáni első évekkel, amikor már a hit hirdetője volt. Ilyen Isten kegyelme, hogy a fő bűnösből lesz a legkiválóbb lélekmentő.

Pálnak a 16-24. versben leírt megtapasztalása későbbi missziós munkájának az előkészítése volt. Időzött szülővárosában. Társzuszban is (ApCsel 9,30), és egy évig volt az antiókhiai gyülekezetben (11,25-26), amely biztosította a további megfelelő felkészülését.