Skip to main content

08.11 Emlékezzetek... de most már... békességben

OLVASNIVALÓ: 
Efézus 2,11-22

„ANNAKOKÁÉRT EMLÉKEZZETEK!" Hasznos arra emlékezni, hogy egykor milyen messze voltunk Istentől. Jól tesszük, ha megnézzük azt a szakadékot, ahonnan kimentettek bennünket (Ézs 52,1). Akinek sokat bocsátottak meg, nagyon fog szeretni; és azzal mi lesz, akinek keveset bocsátottak meg? (Lk 7,47). Minden bűnös ember messze van Istentől, és az üdvösség kiszabadítja a szegényt és a koldust a szemétdombról, hogy a fejedelmek közé ültesse, és hogy Isten trónját örökölje. A pogányok mégsem tarthattak igényt az Üdvözítő ígéreteire, amelyeket Izráelnek tett (Róm 9,4). Ezenkívül Isten parancsolatai pontosan arra szolgáltak, hogy visszatartsák Izráelt a bálványimádástól és a nemzetek tisztátalanságaitól. Ezt mégis rossz célra használták fel, mégpedig arra, hogy kielégítse a zsidó elbizakodottságot és pogány féltékenységet okozzon. A mélyen gyökerező nemzeti előítéletek és törzsi gyűlölködések közül, amelyek gyötörték az emberiséget, semmi sem volt nagyobb, mint a zsidók és a pogányok közötti. De a kereszt mindezt megszüntette; most mindkettő megbékélt Istennel. Az eredmény: békesség Istennel, és béke ember és ember között. Mi most ezt a békességet élvezzük. „Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet" (Ézs 52,7). Hogyan hordozhatta a hírvivő Júdea hegyein a békesség jó híreit? Úgy, hogy kivívták a győzelmet. Ez volt az Úr üzenete a kereszt győzelme után, hogy „békesség néktek" (Jn 20,19).

Most zsidókból és pogányokból Krisztus egy teljesen új Testet hozott létre. Valamennyien a mennyei város polgárai vagyunk, mindnyájan ugyannak a háznépnek vagyunk a tagjai, mind gyermekek vagyunk, akik ugyanahhoz az Atyához járulunk, mindnyájan együtt épülünk, mint épület, ahol maga Isten lakozik az Ő Szelleme által.

Tartsuk emlékezetünkben az ellentétet, valamint Isten kegyelmét, amely ilyen változást hozott. Valamikor távol éltünk Krisztustól, ki voltunk zárva azokból az ígéretekből, amelyeket Izráel kapott, a jövőre vonatkozó reménység nélkül, és teljesen Isten nélkül éltünk. Most közeliekké lettünk. Olyan közel, olyan nagyon közel Istenhez, aminél közelebb már nem lehetnék; mert az Ő Fiának személyében olyan közel vagyok, mint Ő. „Krisztus Jézusban" már nem lehetnénk közelebb Isten szívéhez; és „a Krisztus vére által" ez a hely örökre biztosítva van (Ef 2,13).

„Az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban."

Lk 7. 47 Azért azt mondom neked: Neki sok bűne bocsáttatott meg, mert nagyon szeretett, akinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret.
Róm 9. 4 akik izraeliták, akiké a fiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek,
Jn 20. 19 Már este volt azon a napon, a hét első napján, és a zsidóktól való félelem miatt az ajtók is zárva voltak, ahol egybegyűltek a tanítványok, eljött Jézus, megállt középen, és azt mondta nekik: Békesség nektek!
Ef 2. 13 Most pedig a Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közeliekké lettetek a Krisztus vére által.