Skip to main content

08.18 Harcold meg a hitnek jó harcát

OLVASNIVALÓ: 
Efézus 6,1-24

A 6,1-9. VERSBŐL álló szakasz befejezi a levélnek azt a részét, amely arra ösztönöz, hogy legyünk méltóak magas elhívatásunkhoz. A családban a gyermekeknek engedelmeskedniük kell, és az atyáknak megfontoltaknak, de határozottaknak kell lenniük. A napi munkában mind a szolgák, mind az urak úgy cselekedjenek, hogy mennyei Urunk szeme előtt vannak.

Szellemi áldásunk gazdagsága mérhetetlen. De vajon élvezzük- e? Elveszítettük-e örömünket az Úrban, a Szent Szellem vezetését és erejét, hogy úgy éljünk, ahogyan kell? Itt mondja el az Ige, hogyan álljunk ellen az ellenségeknek.

A harc nem emberi ellenség ellen folyik. A Sátán által használt emberek felhígíthatják az igazságot, vagy megingathatják Szentírásba vetett hitünket; hamis tanítók elbizakodottá tehetnek bennünket. De az igazi csata szellemi ellenségek ellen folyik, akik hatalmasak és ravaszak (1Tim 4,1). Isten azonban teljes fegyverzettel látott el bennünket; ezt eltökélten fel kell vennünk.

A fegyverek szellemiek (2Kor 10,4-5). Naponta fel kell vennünk az igazság övét; ismernünk kell az igazságot, és azután alkalmaznunk a magatartásunkban Jn 8,31-32). Szükségünk van mellvértre, hogy az ellenséggel szembeszállhassunk, mint annak biztosítékára, hogy valóban igazak vagyunk Istennel és emberekkel szemben. Készen kell állnunk a békesség evangéliumának hirdetésére; így a harcot az ellenség területére vihetjük át. El kell mondanunk az embereknek, hogy a győzelmet már megvívták a kereszten, úgyhogy mi és ők már élvezhetjük a békességet (Ézs 52,7). Mindenek felett az Istenbe és Igéjébe vetett hit jelent csodálatos védelmet, hasonlóan a római katonák által viselt nagy pajzshoz. A végső üdvösség reménységével, mint sisakkal együtt ragadjuk meg a Szellem kardját, amely Krisztus kimondott szava. Olvasnunk, tanulnunk kell a Szentírást, és elmélkednünk arról „éjjel és nappal” (Józs 1,8). Az ettől való alázatos függés segíteni fog bennünket, hogy kivédjük a Sátán támadásait, ahogyan Urunk tette, amikor a pusztában megkísértetett (Zsolt 1,2; Mt 4,4.7.10).

Végül minden időben, minden válságos helyzetben őszinte imában kell közelednünk Istenhez; és nem csupán magunkért mert „minden szentnek” szüksége van támogatásra, még olyan embernek is, mint Pál. Ily módon az egy Test igazsága a levél végén visszatér.

„A kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban” (Ef 6,24).