Skip to main content

10.22 Bemenetel és közeledés

OLVASNIVALÓ: 
Zsidók 10,1-39

AMI az izraelitát illeti (1-14. v.), hogy „semminemű bűntudattal nem bírt volna", sohasem érte el (2. v.); a keresztyénért (25-25. v.) „nincs többé bűnért való áldozat" követelése (18. v.); a hitehagyottért (26-38. v.) „nincs többé bűnökért való áldozat", ami felajánlható lenne (26. v.).

Krisztus műve, 11-14. v. Üdvözítőnk, miután önkéntes, helyettesítő áldozatot mutatott be, a befejezett mű erejénél fogva leült az örökkévalóságban egy olyan helyre, amely kinyilvánítja félreérthetetlenül az Ő elfogadott voltát (12. v.). Ellenségei alá lesznek vetve (13. v.), és időközben barátai, ami bűneiket illeti, már tökéletesek az örökkévalóságra (14. v.).

A Szent Szellem bizonyságtétele, 15-18. v. A Szent Szellem bizonyságot tesz az új szövetségről, amely lényegesen különbözik a régitől, ahol folytonos emlékezés történt a bűnökre (3. v.) A hívő most már abszolút és örök bűnbocsánatot élvez. Isten kijelentette, hogy „bűneikről és álnokságaikról többé meg nem emlékezem" (17. v.)

A szentek imádata, 19-22. v. Krisztus művének érdeméért, és a Szellemnek a bűnbocsánatról való bizonyságtétele folytán Isten most bennünket hív, hogy bátran lépjünk be a szentek szentjébe (19. v.), és közeledjünk teljes biztonsággal (22. v.). Ez a bátorság a teljes megbocsátás eredménye, ez a biztonság a teljes elfogadás miatt van. Belépünk egy újonnan szentelt élő úton; nemcsak arról van szó, hogy az áldozat hatóereje mindig jelen van, de a halálos fenyegetés sem áll fenn azok számára, akik belépnek. A befejezett mű miatt léphetünk be: „a Jézus vére által" (19. v.); közeledhetünk pedig egy be nem fejezett munka miatt: ezt „nagy papunk" végzi (21. v.). Ha az aposztata meghátrál (38-39. v.), a hívő közeledik (22. v.); ha az aposztatának „gonosz a szíve" (3,12), a hívőnek „igaz a szíve"; ha az aposztata „hitetlen szívű" (3,12), a hívő „hitnek teljességével" jön. A vér a bűnünkért, a víz az újjászületésünkért (22. v.) feljogosít bennünket arra, amit azelőtt egyetlen pap sem merészelt volna megtenni.

Szól a vádoló: sok rosszat tettem,
Ismerem mindet, és még több ezret.
De Jahve nem talál egyet sem.
Miért állnánk kint félelemmel?
Krisztus vére hív: jöjj hát közel!