Skip to main content
OLVASNIVALÓ: 
Jakab 1,19-27

JAKAB JÓL megérteti testvéreivel, hogyan bánjanak az igazság Igéjével, amely által születtek (1,18). Hallgatniuk kellene az Igét és kevesebbet beszélni róla. A folytonos beszéd gyakran vitatkozásba és haragba fullad. Az ilyen harag akadályozza az evangélium terjedését, mert nem munkálja Isten igazságát.

Ebben a szakaszban Jakab három metaforát alkalmaz, hogy leírja az igazság Igéjét, és azokat a tanulságokat amelyeket le lehet vonni belőlük. (1.) Egy növényt (21. v.) valaki alázatosan elplántál egy szív tiszta talajában, amely mentes a túlzott rosszindulattól. Ez üdvösséget hoz majd. (2.) Egy tükör (22-24. v.) leleplezi az ember tevékenységét, nem a hallását. Ha valaki hallgató inkább, mint cselekvő, beletekinthet ezeknek a keleti tükröknek valamelyikébe, amelyek csiszolt fémből készültek, rendszerint réznek és ónnak az ötvözetéből, de nem kap nagyon pontos képet. Ebben a tükörben látni fogja természeti ábrázatát, de ha elmegy, el fogja felejteni, amit látott, és ez haszontalan alkalmazása a tükörnek. (3.) A szabadság tökéletes törvénye (25. v.) a Róm 8,2-ben van leírva, mint a Krisztus Jézusban való élet Szellemének a törvénye, amely szabaddá tesz bennünket a bűn és halál törvényétől. Az, aki ilyen törvénybe tekint bele, és ezt továbbra is folyamatosan teszi, nem fogja könnyen elfelejteni, amit látott. Áldott lesz, ha naponként e szerint él.

Jakab ezt a tanítást az öncsalás elleni figyelmeztetéssel fejezi be; olyan emberről van szó, aki úgy gondolja, hogy vallásos, pedig nem az. Ez nyilvánvaló olyan hívőben, aki nem képes megfékezni a nyelvét, így a hiábavalóságot hirdeti, vallásos meggyőződésének üres voltát. Az őszinte hitvallást Isten szemében nem az jelzi, amit az ember önmagáról gondol, hanem inkább a hitvallás külső megnyilvánulása: az árvák és özvegyek meglátogatása. Ez a vallásosság negatív oldala - az ember nem feledkezik meg az árvákról és özvegyekről. A vallásosság pozitív oldala abban a hívőben lesz nyilvánvaló, aki szeplőtelenül megtartja magát a világtól, amely beszennyez, attól a világtól, amely ellenséges Istennel (Jak 4,4). A szeplőtlenség a világgal való közösségtől mentes állapot. A tiszta hitvallást tevékeny könyörületesség és erkölcsi tisztaság alkotja.

Megjegyzés. A 22. versben olvasunk az Igének megtartójáról, míg a 25. versben a cselekedet követőjét látjuk, ellentétben a „csak hallgatóval", valamint a „feledékeny hallgatóval".