Isten jelenlétében ül „az igaz Jézus Krisztus” (1 v) befejezett művének érdemében. Tökéletesen megelégíti az Atyát, és magára vállalta, hogy mindenen átsegíti gyermekeit. A világosság tisztasága, amelyben Isten lakozik, bűntelenséget követel, az emberi természet bűnös. Miközben az Istennel való közösség szempontjából a bűn nem lehet jellemző ránk, lesznek alkalmak, amikor mégis az lesz természetünk miatt: ezért szükséges, hogy valaki állandóan Őelőtte álljon, hogy képviselje ügyünket. Ez a valaki Jézus Krisztus, az Igaz. Nem merjük kihasználni Istennek ezt a gondoskodását, amelyet azért hozott létre, hogy biztosítékot nyújtson nem szándékos tévedésünk ellen: ez olyan gondoskodás, amely megfellebbezi Isten haragját minden bűnért (a miénkért és a világért) az Ő hosszútűrése alatt a kegyelem napjaiban. Jézus Krisztus tehát az engesztelő áldozat (a kegyelem helye). Akin keresztül megismerhetjük Istent.
De milyen bizalmunk lehet Isten megismerését illetően? Parancsolatainak, tantételeinek megtartása vagy megőrzése, azok megvédése az elveszítéstől, vagy meghamisítástól, bizonyítéka annak, hogy ismerjük Őt, mert aki nem ismeri, nem fog törekedni arra, hogy becsben tartsa azokat. A hívő emberben kialakult és tökéletessé lett az Isten szeretete, és az a vágya, hogy úgy járjon, ahogyan Üdvözítője tette - állandó közösségben az Atyával.
Ha a hívő így jár szeretetben, az isteni jelenlét világosságában fog élni, és így fel fog tárulni a világosság igazsága mind Krisztusban, mind a hívőben. Az igazi világosság mindig fénylik, és ahogy mindenki megtalálja ezt az igazi Világosságot, úgy tűnik el számára a sötétség, mivel a világosság és a sötétség nem lakhat együtt.
Mit értünk sötétség alatt? Nem azt hogy sötét helyen vagyunk, ahol nincsen világosság és tapogatózunk; nem is csak azt, hogy Isten világosság, és mi nem értettük meg Őt (noha ezek a dolgok is igazak): hanem inkább azt, hogy a Sátán uralma alatt vagyunk, mivel az itt használt szó nem sötétséget jelent hanem a sötétséget: a sötétség hatalmát. Aki tehát gyűlöli a testvérét abból a királyságból való, mondja János. János számára nincsenek „fél-utak"; vagy a világosság, vagy a sötétség. Szeressük testvéreinket, és ne okozzunk nekik botránkozást!